„- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat - néztem rá mosolyogva.
- Szia Holly - mosolygott rá Niall. - Hány éves vagy? - kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre.
- Kettő - mutatta az ujjacskáival, én pedig...
Lecsusszantam az ágyról, aztán felvettem az alsómat, majd a ruháimat magamhoz véve követtem Palmert a fürdőszobába.
Még mindig egy vigyor terült el az arcomon, mikor csatlakoztam a hozzá a keskeny és hosszú szobában.
Az ajtó mellett jobbra rögtön egy mosógépnek volt hely, mellette fal, utána pedig máris a fürdőszoba pult húzódott. Előtte egy plafonig érő hatalmas tükör volt, középen egy nagyobb mosdókagyló. A pult alatt szekrények voltak, a pult után pedig egy vécé. A mellett egy üvegfal volt, ami így elválasztotta a vécét és a tusolót.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A pult megvolt pakolva a tegnap vett apróságokkal, Palmer pedig a kagyló előtt állt és éppen kapcsolta be a farmerjának a gombját.
A tükörből vizslattam az arcát, míg mellé álltam, és persze ő is rögtön rám nézett. Szintén elvigyorodott, aztán magára húzta a kötött pulóverét, majd elkezdte a haját összefogni egy lófarokba, végül pár mozdulattal fel is kötötte a feje tetejére.
Eközben én megmostam az arcomat, ittam egy kis vizet, utána pedig szintén felöltöztem.
- Valami különleges kívánság? – hajoltam én is közel a tükörhöz, ahogy azt ő tette, de a sajátom helyett az ő tökéletes arcát kezdtem bámulni.
- Ööö... nincs – nevette el magát. – Csak hozz valami ehetőt, meg kávét.
- Rendben – nyomtam puszit az arcára. – Sietek.
- Ne felejtsd el megkérdezni valakitől az időt.
- Oksi – kiáltottam vissza már az előszobából.
Gyorsan felhúztam a cipőmet, aztán a kabátomat, a sálamat és a sapkámat is a fejembe húztam, majd kinyitottam az ajtót és aztán vissza is zártam Palmerre. Megnyomta a lift hívó gombját és a másik két fehér bejárati ajtót kezdtem bámulni.
A lift elég gyorsan megérkezett, tekintve, hogy gyorsan is utazik, mert azért mégis csak egy toronyházban vagyunk. A nyolcadikon sem laktam még sosem.
A pékségben vettem két szendvicset, egy tojásrántottásat magamnak és egy sonkás-sajtos-salátásat Palmernek, utána pedig két hosszúkávét és két áfonyás muffint a mellette lévő Starbucksban. A kezem tele volt, de ez nem rettentett vissza attól, hogy megálljak két rajongó kérésére, egy-egy képre és ölelésre.
Ők kisegítettek az idővel is, fél tíz múlt pár perccel, szóval a bútorok tényleg nem sokára megérkezhetnek. A házba visszatérve köszöntem a recepciósnak és egy párnak is, akik éppen a liftből léptek ki. Palmernek csengettem, mivel az ajtót kinyitni már nem tudtam.
- Egy perc! – kiáltotta ki, aztán hallottam amint elment és visszatért a kulcsokkal. – Oh, csak te vagy az? Miért zártad rám az ajtót? – kérdezte mosolyogva, aztán már el is vette a kávékat tőlem.
