Complicated • n.h • (Befejezett)

58. Utoljára

Palmer Tonkin

Még mindig nagyon ideges voltam, de lassan kezdett a tudatomba kúszni a gondolat, hogy túlreagáltam az egészet. És talán tényleg így volt, de jelenleg nem érdekelt.

Elővettem a naplómat, amit még akkor kezdtem el írni, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, majd befeküdtem az ágyunk közepére. Hátamat a támlának támasztottam, aztán felnyitottam a könyvet és lapozgatni kezdtem az elejétől. Elmosolyodtam, mikor a beragasztott ultrahang képekhez értem, végül elolvastam a legutóbbi bejegyzést, mikor Saraval voltam a dokinál. A napló lenyugtatott, ahogy a gondolata a kicsi csöppségemnek is.

Simogatni kezdtem a hasamat, majd felhúztam a pólómat és csupaszon meredtem rá. Nem sokkal később reagált is a kisbabám az érintéseimre, és megmozdult bal oldalt. Elmosolyodtam és odasimítottam a tenyeremet, aztán megsimogattam, mintha csak a fejét simogatnám. Nem voltam benne biztos, hogy még mindig ott volt –e a feje, hiszen az ultrahang már két napja volt és azóta rengeteget mocorgott odabent, úgy hogy simán kiköthetett a hasam másik oldalán a fejecskéjével.

- Ne haragudj, amiért megijesztettelek picinyem. Tudom, hogy nem szereted, ha ideges vagyok – beszéltem hozzá és közben tovább simogattam. Olvastam, hogy a babák általában ledermednek, ha érzékelik, hogy az anyukájuk ideges és megállnak a mozgásban. Az én kis kicsikém is rögtön abba hagyta a napi tornázást, amint felhúztam magamat odakint és szerettem volna megnyugtatni őt, hogy minden rendben van. – Ők nem értik, miért szeretnék felmondani, de nem is tudhatják, hiszen nincs akkora szerencséjük, hogy ilyen kisbabájuk lehessen, mint te. Majdcsak belátják, hogy nekem fontosabb vagy, mint a buta munka – mondtam halkan mosolyogva, és a kezemet mindig arra vittem, amerre éppen rúgott nekem egyet.

Felkaptam a fejemet, mikor mozgást érzékeltem az ajtónál, végül rögtön vissza is pillantottam a pocakomra, míg Niall bejött és becsukta maga után az ajtót. A számat duzzogva előre nyomtam, hogy tisztában legyen vele, hogy még mindig nem békéltem meg, noha mikor befeküdt mellém és átkarolta a hasamat, a fejét pedig a mellkasomra fektette, már el is felejtettem, miért haragudtam rá.

Egy ideig feküdtünk csendben, miközben mindketten simogattuk a hasamat, eközben én a másik kezemmel Niall hajában turkáltam és próbáltam újra meg újra feltekerni rövid hajtincseit az ujjamra. Imádtam az ilyen perceket, mikor csendben pihentünk egymáson és volt alkalmam elmerengni, milyen lesz majd, ha megérkezik a kisbabánk.

- Palmer...

- Mhm.

- Nem akarok veszekedni – suttogta, én pedig lehunytam a szemeimet és elmosolyodtam.

- Hát akkor ne veszekedjünk – feleltem halkan.

- De szeretném, ha megbeszélnénk ezt – emelte fel a fejét a mellkasomról, mire az én szemeim is kipattantak, aztán egy ideges sóhaj hagyta el a számat. Muszáj volt elrontani a gyönyörű pillanatot.

- Mit akarsz megbeszélni rajta? – kérdeztem viszonylag higgadtan. Próbáltam is ehhez tartani magamat, már csak a kis csöppség miatt is.

- Nem akarom, hogy feladd a munkád, az álmaidat, a karrieredet, amiért olyan keményen dolgoztál – mondta, én pedig szándékosan nem néztem elbűvölő kék szemeibe.

- Én viszont felakarom adni – válaszoltam akaratosan, mire ő is felsóhajtott, de inkább volt egy szomorú sóhaj, mint ideges. Ismertem már annyira, hogy rá néznem sem kellett, a hangokból, amit hallatott és a testtartásából tudtam, hogy mit érzett.

- Nem, te nem akarod feladni, csak úgy érzed, muszáj a kisbabánk miatt – mondta.

- De honnan tudod, hogy én mit akarok, meg mit nem? – csattantam fel, aztán fentebb ültem és lehúztam a felsőmet a hasamra, mire elhúzta a kezét. – Lehet, hogy szerettem, amit csináltam, de az nem azt jelenti, hogy egész hátralévő életemben ezzel akarok foglalkozni – folytattam valamivel halkabban. – Arról nem beszélve, hogy elképesztően felelőtlennek és hülyének érzem magam, amiért hagytam, hogy meztelenül fotózhassanak, hogy olyan videók készüljenek rólam, ahol gyakorlatilag vonaglok az ágyon egy kibaszott szett miatt! Mondd, mégis hogy fogod neki elmagyarázni, hogy ez nem az, aminek látszik? Anyu fehérnemű modell volt, ezért muszáj volt, hogy az egész világ lássa a meztelenségét. Ez nem nagydolog édesem, ne is törődj vele.