Complicated • n.h • (Befejezett)

20. Kínos

Niall Horan

Éppen Ladyvel szórakoztam, amikor egy ismerős hangra kaptam fel a fejemet a folyosó végén. Felnéztem, de aztán vissza is le Ladyre, aki az ujjaimat nyalogatta, majd újra felkaptam a fejem, mert nem akartam elhinni, hogy éppen Alexa közeledik felém nagy hévvel. Tekintetünk összetalálkozott, az arcomra valószínűleg kiült egy őszinte döbbentség, míg ő egyáltalán nem tűnt meglepődöttnek. További pillantások és egyetlen szó nélkül hasított el mellettem, aztán tépte fel pontosan Palmer anyukájának, a kórtermének az ajtaját és lépett be a szobába. Totál ledöbbenve és hatalmas kérdőjelekkel az arcomon néztem az ajtóra továbbra is, ami már csukva volt. Mit keres Alexa itt? Miért ment be Palmer anyukájához? Annyira össze voltam zavarodva, hogy azt sem vettem észre, amint Lady játékosan az ujjaimra harapott, csak utána éreztem, hogy egy fáj kicsit. Visszacsuktam a ketrec ajtaját, majd a hajamba túrtam a másik kezemmel, amelyik nem volt kutya nyálas. Ladynek egyáltalán nem tetszett a helyzet, így morogni kezdett, mire újra lehajoltam hozzá és csitítgattam, több kevesebb sikerrel. Egyszer csak felugatott, mire a ketrec ajtaját újra kinyitottam és megpaskoltam a fejét, hogy csendben legyen. Nem sokkal később kinyílt az ajtó, mire felkaptam a fejem, és Palmerre néztem, közben pedig megfordult velem a világ, hiszen így, hogy miután nem régen láttam Alexát, rá pedig Palmert, ijesztően hasonlítanak egymásra. A bőrük és hajuk színe egyezik, és még az arcukon is van egy kis hasonlóság. Oh, te jó ég.

- Lady nem bírja már, igaz? – kérdezte, amint mellénk sétált. – Um, beszeretnélek mutatni anyáéknak. Utána mehetünk haza, mielőtt még Lady ugatni kezd, és kidobnak innen – mondta mosolyogva, majd a kezét kinyújtotta felém. Magamra erőltettem egy mosolyt, és bólintottam, majd felálltam és kezemet az övébe csúsztattam. Éreztem amint a gyomrom megremegett, és a mű mosolyt is eléggé nehezen sikerült fent tartanom. Belülről újra és újra a számba haraptam, míg Palmer előttünk gurította Ladyt a ketrecben, aztán kitárta az ajtót és betolta oda azt. Palmer mögül rögtön ráláttam az anyukájára, aki szintén nagyon hasonlított Palmerra, vagy inkább Palmer rá és az arcán egy szeretetteljes mosoly ült.  Jobb oldalt az ággyal szemben Alexa ült egy széken és minket nézett, aztán amint bentebb mentünk a kórteremben felfedeztem Palmer édesapját és nővérét, akin úgyszintén látszott, hogy Palmerrel testvérek.

- Jó estét – szólaltam meg egy kedves mosollyal az arcomon, habár a gyomrom görcsben volt, és legszívesebben kiszaladtam volna a kórteremből. Hát ezt rohadtul benéztem.

- Szervusz Niall! De örülök, hogy itt vagy és megismerhetlek. Szólíts csak nyugodtan Lisanak – mondta rögtön vidáman Palmer édesanyja, én pedig hozzá léptem és óvatosan megráztam a kezét.

- Én is nagyon örülök Lisa. Hogy tetszik lenni? – kérdeztem.

- Oh, ne viccelődj már, nyugodtan tegeződjünk – nevette el magát. – Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Csak Palmer fújta fel az egészet ennyire – pillantott mosolyogva a lányára, aki csak megforgatta kék szemeit és rám nézett. Láttam rajta, hogy legalább ugyanannyira ideges, mint én, pedig ezt odakint nem is mutatta felém. Ahogy viszont beléptünk a szobába, lehullott a lepel és tudtam, hogy tudja, amit én eddig nem tudtam.

- Apa, ő itt Niall, a barátom, Niall ő itt az édesapám Charlie – mondta mosolyogva és az apukája felé fordultunk, aki eddigre felemelkedett a fotelből, amiben eddig ült. Mellette állt Palmer nővére is.

- Örülök, hogy megismerhetem Mr...

- Horan – válaszoltam gyorsan és felé nyújtottam a kezemet. – Niall Horan.

- Apu! – ripakodott rá Palmer, mire a férfinek egy vigyor terült el az arcán.

- Csak szívatlak fiam, de komolyan beparázott, amiért piros pont jár. Jó fej kölyök – vigyorgott, én pedig kínosan elvigyorodtam. Palmernek az egész családja ilyen jókedvű? Úgy tűnik.