Complicated • n.h • (Befejezett)

33. Mázlista

Niall Horan

Másnap reggel Palmerrel korán keltünk, mert volt egy pár elintéznivalónk a mai nap folyamán és reggeli után már kezdtünk is egy ingatlanosnál. Palm rögtön beleszeretett az apartmanba, és nekem is nagyon tetszett, mégis megakartuk még a másik lakást is nézni, hogy legyen mik között mérlegelnünk.

Nem akartam egy luxusházat venni, hiszen fogalmam sincs, mennyit fogok itt lenni. Nyílván Holly miatt sokat, de ha újra turnézni indulunk, vagy bevonulunk stúdiózni? Mármint én azt egyedül itt is tudom csinálni, a srácokkal ezt viszont biztos Londonban tennénk.

És ha úgy döntök, hogy kihozom a dalt, amit Palmernek írtam singleként? Vagy esetleg az egész albumnyi dalaimat, amiken mostanában dolgoztam? Fogalmam sem volt semmiről és bár ennek zavarnia kellett, egyelőre nem igazán érdekelt.

Minden, ami számított az Palmer és Holly volt, ők pedig legtöbb idejüket itt töltik, tehát nekem is itt a helyem.

Az apartman után beültünk egy kávézóba és azt vitattuk meg, hogy mi legyen a kocsi témával. Bérelni nem akartam, egy újat venni meg megint nem, habár örültem volna neki, ha van egy saját autóm és nem kell állandóan Briant ugráltatunk. Persze, neki ez a munkája, és csak örül, ha szólunk neki, nekem valahogy mégis kényelmetlen volt az egész.

Végül hagytam magam megpuhítani Palmertől, hogy Briannek semmi baja sincs azzal, ha ugráltatjuk és megkérjük, hogy vigyen el minket ide és oda, valamint vele is átbeszéltük az egészet, úgy hogy az autó levolt tudva.

Következő állomásunk Palmer édesapjának az étterme volt, ami egy utcával volt lentebb, mint Palmer szüleinek a háza. Az étterem előtt találkoztunk Alexával és Hollyval, ami totál feldobta a kedvemet, na, nem mintha az előtt is rossz hangulatban lettem volna, vagy valami.

De totál odavoltam a kislányomért, és azért ez érthető is, nem?

Elképesztően édes volt, arról nem beszélve, hogy egyre jobban kezdett a bizalmába fogadni. Alexa sem volt ellenséges, sőt jót beszélgettünk hármasban. Még csak kínos csend vagy helyzet sem volt, még akkor sem, mikor Palmer apukája kijött a konyhából és egy kicsit leült hozzánk beszélgetni.

Szerettem volna több időt eltölteni Hollyval, de várt ránk a másik ingatlanos, neki pedig úszásra kellett mennie az édesanyjával. Utána pedig eléggé fáradt szokott lenni, Alexa szerint szinte rögtön bealszik, amint hazaérnek este onnan, úgyhogy holnapra beszéltünk le egy újabb találkozót Alexáéknál.

A második lakás eléggé bent volt a belvárosban, és annyira nem is nyűgözött le, mint az előző, de nem szóltam semmit és Palmer reakciójára vártam. Amint az ingatlanos nő kettesben hagyott minket a tágas nappaliban, Palmer felém fordult, én pedig a kezeimet a derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz.

- Na, mit szólsz? – kérdezte tőlem mosolyogva, miközben az arcomat pásztázta.

- Nem rossz – válaszoltam.

- De az előző jobb volt, nem igaz?

- Hát nekem jobban tetszett, és hozzátok is közelebb volt.

- Ez nem is igaz – kuncogta el magát. – Alexáékhoz mindenképpen közelebb volt. És nekem is jobban tetszett maga a lakás. És a férfi is szimpatikusabb volt – suttogta, míg én felvontam egy szemöldököm, mire nevetve a mellkasomra csapott. – Tudod, hogy értem – kuncogott.

- Akkor azt hiszem, megbeszéltük?

- Legyen a másik? – kérdezte.

- Te azt szeretnéd? – biccentettem oldalra a fejem és vártam a reakcióját. Gyakorlatilag nem kérdeztem meg, hogy akkor most hivatalosan is összeköltözünk –e, de volt egy olyan érzésem, hogy ő ezt így vette.