Complicated • n.h • (Befejezett)

Epilógus - Complicated

Palmer Horan

Öt év elteltével...

- Nate, mondtam már, hogy nem ülhetsz fel Lady hátára, ő egy kutya és nem ló! – hallatszódott Niall hangja, a nappaliból. Felkuncogtam és megráztam a fejemet, miközben tovább terítettem az étkezőben. – Oh, ne már Bon, most cseréltem a pelenkádat, és most öltöztettelek fel! Szórakozol velem, ugye? – újra Niall kissé ideges hangja töltötte be az alsó szintet, de hallottam, hogy a végén elmosolyodott. Képtelen mérges lenni a gyerekeire.

Lady felugatott, mire újra felkuncogtam, mert szinte láttam magam előtt, ahogy lerázza magáról Natet, aki már megint nem fogadott szót és próbálta megülni szegény kiskutyámat.

- Au! – kiáltott fel Nate.

- Nate, megmondtam, hogy nem ülhetsz Ladyre! Ne csodálkozz, hogy ledobott magáról! Hol ütötted meg magad? – kérdezte Niall aggódva.

Tudtam, hogy Natel nem történt semmi komoly, ezért nem is rohantam fejt vesztve hozzájuk. Nate nem az a kisgyerek volt, aki minden egyes orra bukásnál és horzsolásnál krokodilkönnyeket hullajt, és úgy bömböl, mintha legalább a fogát húznák.

Ezután újra csend volt, csak Nate nevetését és Ladynek szállt mondatai hallatszódtak, Niall gondolom újra rendbe rakta Bonniet.

Miután befejeztem az asztalnál a terítést, levettem a kötényem és azt felakasztva halkan kiindultam a konyhából. A nappali ajtajában megálltam rejtve, és belestem.

Ahogy sejtettem, Niall a kanapé előtt térdelt és Bonniet öltöztette, míg Nate újra megpróbált Ladyre felülni. Vigyorogva megcsóváltam a fejemet, majd úgy döntöttem, hogy előbújok a rejtekhelyemről és bementem a kis családomhoz a nappaliba.

Letérdeltem Nate mellé a földre, mire ő csak felvigyorgott rám és tovább kínozta szegény Ladyt.

- Nate, Lady nem fog többé szeretni téged, ha állandóan megpróbálod megülni. Azt hiszi bántani, akarod. Félni fog majd tőled – mondtam neki szelíden, mire Nate megállt mozdulataiban és egy ideig köztem és Lady között jártatta a tekintetét, majd elengedte és simogatni kezdte a hátát. – Látod, ezt sokkal jobban szereti – mosolyogtam, aztán megfogtam a kis kezét és az ölembe húztam, noha növekvő pocakom miatt nem tudott a combjaimra ülni.

Leültem törökülésbe, majd a bal térdemre húztam és nyomtam egy puszit az arcára, miután az orromat szőke tincsei közé fúrtam.

- Mikor fog megérkezni a kistesóm? Focizni akarok vele – rakta pici tenyerét a hasamra, mire elmosolyodtam, de közben egy kicsit értetlenül néztem rá.

- Miért pont focizni?

- Hát mert kisfiú lesz, és Bonnieval nem tudok focizni.

- Nate, ki mondta azt, hogy kisfiú lesz? – kérdeztem tőle halkan, de fél szemmel már láttam, ahogy Niall elvigyorodott.

- Hát apa – válaszolta az egyértelműt kisfiam.

- Apa butaságot beszélt, még nem tudjuk, hogy kisfiú vagy kislány lesz. Eddig mindig elfordult tőlünk a pocakomban, és ezért a doktor néni nem tudta megmondani, hogy kisfiú vagy kislány.

- Akkor miért mondtad apa, hogy kisfiú kistesóm lesz? – nézett csúnyán Nate az apjára egy nézéssel, amit tőlünk leshetett el. Az alsó ajkamba haraptam, nehogy felnevessek édes arckifejezésén, aztán Niallre pillantottam.

- Hát mert apa is azt szeretné, ha kisfiú kistesód lenne – válaszolta okosan Niall, miközben felemelte Bonniet és a dohányzó asztalkát megkerülve leült elénk szintén törökülésbe, míg a kislányunkat az ölébe rakta.