Complicated • n.h • (Befejezett)

56. Csajos nap

Palmer Tonkin

Egy hónap elteltével...

Sara vigyorogva szorongatta a kezemet, miközben a doktornő az ultrahanggal leellenőrizte, hogy minden rendben van –e a kis csöppségemmel. Persze mindent rendben talált, így mint minden ultrahang után, most is egy hatalmas kő esett le a vállamról. A kisbabám jól érzi magát a pocakomban, jól van és ügyesen növekszik, hogy januárban megajándékozhasson majd minket az érkezésével.

Jelenleg a sütőtök stádiumban vagyok a pocakommal, ami azt jelenti, hogy szinte semmi nem jön rám a normális cuccaimból. Valamelyik nap csináltunk egy csajos napot anyával és Mackkel – Logan Londonban dolgozott – és bevásároltunk néhány dolgot, hogy legyenek ruháim, amiben utcára léphetek. Otthonra mindegy volt mit veszek fel, teljesen kisajátítottam Niall ruhásszekrényét és az ő mackó nadrágjait, valamint pólóit hordtam.

Ahogy kiléptünk a rendelőből Sara morogni kezdett, hogy legalább neki miért nem árulom el, milyen nemű az én kisbabám, de mielőtt ezredére megválaszolhattam ugyanazt a kérdést, már csörgött is a telefonom, én pedig ránézés nélkül tudtam, hogy ki az.

- Pont most jöttünk ki a rendelőből – szóltam bele vigyorogva.

- És? – Niall fojtott hangja megmelengette a szívemet. Mindig elfelejtem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki halálra izgulja magát minden ultrahang vizsgálat előtt. Az pedig, hogy ma nem ő kísért el, még jobban kikészítette őt.

- Minden rendben van.

- Tudtam én – szólalt meg pár másodperc múlva, hallottam a hangján mennyire megkönnyebbült és ezt a vigyorával, ami az arcára kerekedett próbálta takarni előlem. – Hogy van a kis sütőtököm?

- Niall, mondtam már, hogy fejezd be a gyerekünknek mindenféle kaja nevet adni becézésül!

- De hát ezt a sütőtökkel te magad mondtad! – ajkamba kellett harapnom, nehogy a feltörekvő nevetés kicsússzon a számon és Niall rávághassa, hogy én is ugyanúgy sütőtöknek hívom a babánkat. Ami egyébként nem igaz.

- Én azt mondtam, hogy úgy nézek ki, mintha lenyeltem volna egy sütőtököt, és ezt nem a gyerekünkre értettem!

- Jó, de a kis sütőtök igenis aranyos – mormogta, én pedig megráztam a fejem, miközben beültünk Sara kocsijába.

- Nem fogod sütőtöknek...

- Jójó, tudom, felfogtam! De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Jól van? Jól vagytok? – kérdezte lágyan, én pedig az ajkamba haraptam és bólintottam egyet, noha ő ezt nem láthatta.

- Tökéletesen van. Jó kisbaba, és rendesen növekszik – mondtam, közben pedig egyfolytában a hasamat cirógattam.

- Akkor jó. Képet kértél?

- Igen, kértem – mosolyodtam el.

- És... a doktornő biztos a nemével kapcsolatban?

- Azt hittem, meglepetésnek akarod? – kérdeztem vissza meglepetten, miközben a szemöldököm felcsúszott a homlokomon.

- Annak is! Csak nehogy aztán neked is az legyen.

- Ne aggódj, nem gondolta meg magát és annak készül, aminek lennie kell – válaszoltam sejtelmesen.

- Oké – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog, ezért én is elmosolyodtam. – Ne fáraszd ki magad a mami-jógán, és vigyázz a kis sütőtökömre.

- Ne aggódj, vigyázok rá. Akkor Saraval majd felveszünk titeket hatkor?

- Igen, megbeszéltük.