Complicated • n.h • (Befejezett)

27. This Town

Palmer Tonkin

Lady mocorgására ébredtem fel, és amint leesett, hogy ő mozgolódik mellettem, közelebb bújtam hozzá, majd átöleltem a kiskutyámat. Tudom, hogy nem szerette, mert bezártnak érezte így magát, viszont mikor esélyem volt rá, mindig kihasználtam azt és egy pár pillanatig így tartottam őt a karjaimban.

Utána persze felugrott és kibújt az ölelésemből, mire egy sóhaj hagyta el a számat és figyeltem, amint leugrott az ágyamról. Végül visszafordultam a hátamra és a plafont kezdtem mustrálni. Hiányzott valaki mellőlem, akit úgy átölelhetnék reggelenként, mint Ladyt tettem pár másodperce.

Ez a valaki pedig természetesen Niall volt. Hiányzik nekem, mindennél jobban, de nem bírom magam rávenni, hogy felemeljem a telefonomat és felhívjam. A VS fashion show after partija óta nem beszéltünk, ahol részegen rácuppantam és totál hülyét csináltam magam előtte. Ha Sara, akkor nem vesz észre minket, és nem állít le, megcsókoltam volna, amit lehet, még jobban bánnék annál, hogy úgy elengedtem magam és többet ittam a kelleténél.

Szükségem volt időre, teljesen komolyan gondoltam az egészet, viszont az, hogy felbukkant a bemutatón, újra felkavarta már- már leülepedett érzéseimet és az alkohol tűnt a legkönnyebb megoldásnak. És hiányzott – már akkor is, attól kezdve pedig csak még jobban. Így hát rá vetettem magam. Szó szoros értelemben.

Azóta pedig egy üzentet váltottunk. Elnézést kértem tőle a viselkedésemért, ő pedig utána folyamatos smsekkel bombázott; mindhiába, egyikre sem válaszoltam. Tudom, hogy mindkettőnkkel a bolondját járatom, de nem tudok csak úgy túllépni azon, hogy az én imádott Hollymnak Niall az apja. Niall Horan, akibe visszavonhatatlanul szerelmes lettem.

Újabbat sóhajtottam, végül megráztam a fejem, majd lelöktem magamról a takarót és felültem. Az ablakok felé fordítottam a fejem, a kissé idegen szobában; rég jártam már itt és őszintén szólva hiányzott ez a hely. Imádtam a telet, és az, hogy igazi fehér karácsonyban lehet részem a családommal, feldobta a kedvemet. Na meg persze, hogy végre évek után összetudtuk hozni a téli kiruccanást, és bár az ünnepeket nem otthon, New Yorkban ünnepeljük, ahogy az lenni szokott, hanem idén Coloradoban nagyinál és papinál.

Van egy hatalmas házuk, ahol mindannyian kényelmesen elférünk, így hát nem volt senki sem ellene, mikor anya felvetette az ötletet, hogy jöjjünk a szüleihez karácsonyozni. És hát itt tömérdek hó van, hiszen a hegyekben vagyunk sí és snowboard területen, úgy hogy mióta megjöttünk két napja, mindkét napomat kint töltöttem a nővéreimmel és srácaikkal a sípályákon.

Kiszálltam a meleg vackomból, de csak hogy pisiljek és fogat mossak. Tegnap este megajándékoztam a nővéreimet titokban egyforma pizsamákkal, hogy reggel amint felkelünk, abban menjünk le. Felvettem magamra a szürke pizsit, amin piros és fehér minták voltak, aztán felhúztam egy zokni féleséget, melynek az alján rendes talp volt, így gyakorlatilag egy mamusznak szolgált. Megkaparintottam a pizsamához járó hálómaszkot is, aztán azt a fejemre rakva visszabújtam az ágyba.

Ladyt magamhoz édesgettem, és miután újra mellettem feküdt, a szemeimre húztam a maszkot és próbáltam egy kicsikét még pihenni. Karácsony reggel volt, ami azt illeti, izgatott voltam, mint mindig minden karácsony reggelen, de most egyszerűen visszahívogatott az ágy. Talán azért, mert tegnap késő este sokáig web kameráztam Saraval, aki Portugáliában, a szülővárosában tölti a karácsonyt szintén a családjával. Utána pedig még Romeeval is beszéltem, valamint lecsempésztem a sötétben az ajándékaimat a fa alá, úgy hogy eléggé későn feküdtem le.

Visszaaludni persze nem tudtam, de sikerült még egy kicsit ellazulnom és teljesen beképzelnem azt, hogy Niall mögöttem fekszik, lábai az enyéim között vannak, kezeivel átölel, és a nyakamba szuszog. Ezért totál megijedtem, mikor valaki berontott a szobámba. Rögtön felemeltem a fejem és feltoltam a maszkot, majd értetlenül és hunyorogva meredtem Mackre, aki elkerekedett szemekkel bámult rám.