Complicated • n.h • (Befejezett)

03. Telefonszám

Elgémberedett nyakkal ébredtem fel reggel és hunyorogva pillantottam körbe a világos nappaliban. Nem értettem, miért fekszek a kanapén egy pokróccal betakarva és Ladyvel a lábaimnál, aztán megpillantottam Niallt, aki szintén akkor ébredhetett meg, mint én ugyanis mozgolódott, majd az oldalára fordult, így velem szemben feküdt. Felültem, óvatosan kihúztam a lábamat Lady alól, aki rögtön felemelte a fejét, majd megállt és leugrott a kanapéról. Mire újra Niallre néztem, már fent volt, és ő is engem nézett. Elmosolyodott, mire én is, utána pedig a szám elé raktam a kezemet, mert egy óriási ásítás kívánkozott ki belőlem. Fogalmam sincs meddig, de nagyon sokáig beszélgettünk Niallel, egy óra után már úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném őt.

- Jó reggelt – szólalt meg kellemes hangján, akcentusa teljesen belemászott a fülembe, én pedig úgy éreztem, hogy kezdek becsavarodni.

- Szia – válaszoltam mosolyogva, majd felálltam és összehajtottam a pokrócot, mellyel takaróztam. Ő is felült, majd követte a példámat és elkezdte összehajtani a takaróját. – Hagyd csak, majd én megcsinálom.

- Dehogyis – mondta, közben pedig már össze is hajtotta. – Sajnálom, amiért elaludtam.

- Semmi baj – nevettem fel. – Én marasztaltalak és elég jól elbeszélgettünk, szóval...

- Akkor nem csak nekem volt olyan érzésem egy óra után, mintha már ezer éve barátok lennénk? – kérdezte mosolyogva, mire megcsóváltam a fejem.

- Nem, én is így éreztem – kuncogtam fel.

- Um, kimehetnék a mosdóba?

- Persze, már tudod hol van – bólintottam, ő pedig fel is állt és elindult a fürdő felé. Leraktam a pokrócot az ölemből, majd felszaladtam az emeletre én is pisilni, gyorsan fogat és arcot mosni, majd megtöltöttem Lady vizes tálját friss vízzel, és a konyhába mentem kávét főzni. Lefőztem egyet Niallnek is, és mivel nem tudtam, hogy hogyan szereti üresen hagytam és vártam, hogy visszaérjen. Mikor ez megtörtént mosolyogva fordultam felé a két bögrével.

- Kérsz kávét? – kérdeztem, mire bólintott. – Hogyan szereted?

- Kevés tejjel és sok cukorral.

Elfogyasztottuk a kávéjainkat, közben tovább beszélgettünk Niallel, onnan folytattuk ahol tegnap abba hagytuk. Közben Lady megfordult körülöttünk párszor a konyhában, és a telefonom is rezegni kezdett és emlékeztetett rá, hogy ma megbeszélésem van Kimberlyvel a menedzseremmel.

- Köszönöm a kávét Palmer. Meg a jeget és hogy lekezelted az öklömet – nevetett fel.

- Tényleg, fáj még?

- Egy kicsikét, de már sokkal jobb, mint tegnap volt.

- Sajnálom, hogy megsérültél miattam – mondtam és tényleg így éreztem.

- Ugyan Palmer! Ne sajnáld – csóválta a fejét. – Az a szemét többet is megérdemelt volna a képébe.

- Kösz, hogy segítettél – mosolyodtam el halványan.

- Segítek máskor is, ha kell, bár örülnék, ha többé nem kéne semmilyen részeg idiótát leütnöm rólad. Ne kószálj többé egyedül a sötétben – mondta, miközben megkerülte a pultot majd elém állt.

- Rendben – bólintottam. – Nem fogok – mosolyodtam el. – Viszont, ha máskor is segíteni szeretnél, ahhoz kéne a telefonszámod – mondtam lassan, mire az ő arcán is elterült egy széles mosoly. A kezébe adtam a telefonom ő pedig el is mentette a számát. Ezután szó nélkül a kezembe adta az ő telefonját, mely ugyanolyan volt, mint az enyém, csak éppen ezüst és nem arany. Az ajkamba haraptam, majd lepillantottam a képernyőre, aztán elnevettem magam és újra felnéztem rá. – Nem tudom fejből a számom – vettem ki a kezéből a telefonomat, mire ő is felnevetett, én pedig kissé égő fejjel kikerestem a számomat és átmásoltam a telefonjába. Elmentettem Palmer alatt, majd mielőtt kijavíthattam volna az egész nevemre már át is nyújtottam neki a telefont, ő pedig elvette. Miért nem a teljes nevemet írtam be? Mi van, ha több Palmer is van elmentve a telefonjában?