Complicated • n.h • (Befejezett)

50. Tate

Palmer Tonkin

Három hónap elteltével...

Los Angeles

Édes csókokra ébredtem, amiket Niall az arcomon, a nyakamon és a vállamon hintetett el. Szemeim még csukva voltak, noha a szám már fülig ért az arcomon. Felnyújtottam a kezeimet, miközben megfeszítettem a testemet alatta, és elnyomtam egy ásítást. Miután kinyújtóztattam magamat, a kezeimet Niall nyaka köré fontam és átöleltem őt, míg egyik lábamat felvezettem meztelen combján, és a derekára kulcsoltam, a sarkamat pedig a gerincére nyomtam, pontosan az alsónadrágjának a korca fölött.

Egy halk sóhaj szökött ki a számon, ahogy továbbra is kényeztetett az édes puszikkal, totál ellazultnak éreztem magam és a mellkasomban hirtelen újra dagadni kezdett az érzés, hogy mennyire szeretem is őt. Néha körülírni sem tudom.

Szája felkalandozott a nyakamról az államra, végül a szám sarkába, és végre a számra nyomta az övét. Ujjaimat rögtön barna tincsei közé csúsztattam és azokkal játszottam, miközben lustán csókoltam neki vissza és élveztem a közelségét.

Testével rám ereszkedett, férfiasságát a medence csontomnál éreztem nekem feszülni. A lábamat szorosabban fontam a dereka köré, miközben mosolyogva elváltam tőle és pislogva néztem rá.

- Hm, jó reggelt – vigyorogtam. – Jól aludtál? – kérdeztem, aztán az alsó ajkamba haraptam, hogy elnyomjam a kislányos kuncogásomat, ami készült feltörni belőlem.

Máskor mindig levesz a lábamról, ha érzem, Niall mennyire beindult rám, most valahogy mégis mulatságosnak találtam; talán mert volt egy olyan érzésem, hogy csak azért ébresztett fel, hogy könnyíthessen magán.

- Én? A legjobban – mormogta a bőrömbe, miközben továbbra is csókolgatott. – Na és te?

- Én is jól aludtam – sóhajtottam és csukott szemekkel élveztem puha ajkait az arcomon.

- Palmer? – morogta újra, én pedig válaszul felhümmögtem. – Boldog szülinapot – húzódott el tőlem és vigyorogva nézett rám, én pedig kicsit meglepetten pislogtam vissza rá, aztán éreztem, ahogy a fejembe tódult a vér és elpirultam. – Csak nem elfelejtkeztél a saját szülinapodról?

- Hát, te vontad el a figyelmemet máris korán reggel – mormogtam pironkodva, ő pedig újra lehajolt hozzám és egy szűzies csókot nyomott a számra.

- Oh, igen? Szóval, elvonom a figyelmed? Hmm – mormogta, miközben a száját tovább vitte az állam vonalán, aztán megszívta az érzékeny részt a fülem mögött, mire egy meglepett nyögés csúszott ki a számon. – Nocsak, nocsak – morogta elégedetten, én pedig az alsó ajkamba haraptam és a kezeimet a tarkójára raktam.

- Niall Horan, ha kimered szívni a nyakamat...

- Akkor mi lesz? – húzódott el tőlem, arcán egy roppant szemtelen vigyor ült, amiért egyszerűen odavoltam. – Mondd csak, mit teszel velem? – gúnyolódott, én pedig a nevetésemet visszatartva finoman a vállára csaptam.

- Tudod mit? Majd este kiszívhatod. De annál hamarabb nem – alkudoztam.

- Tetszenek a terveid az esténkre – vigyorgott kajánul, én pedig újra elpirultam, de az arcomon nekem is egy vigyor terült el.

- Szeretek előre tervezgetni... - válaszoltam mosolyogva.

- Szeretem, hogy használod azt a kis okos fejedet – nyomott egy puszit a homlokomra. – De most szeretném inkább átadni az első ajándékodat – vigyorgott rám és egy pár pillanatig egymás szemeibe néztünk, majd lebukott a takaró alá, mire nevetve felvisítottam, ő pedig az ujjait a csípőmbe vájta és visszanyomott a matracba.