Complicated • n.h • (Befejezett)

43. Egyedül

Palmer Tonkin

Miután eljöttem a Chaseszel való találkozómról, egyenesen hazafelé vettem az irányt, mondván Briannek, hogy Kimberly írt, és sürgősen facetimeolnunk kell munka miatt. Niallnek írtam egy sms –t, hogy minden rendben van és, hogy hazamentem, meg majd jöjjön, mikor kedve tartja én végül is nem írhatom elő, mikorra érjen haza.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól voltam. Vagy, hogy vagyok. Mert az igazság az, hogy rohadtul a földhöz dobott az, hogy apa anno megcsalta anyát és a haragom, valamint csalódottságom egy percre sem akart hagyni levegőhöz jutni, ami azt illeti, egyre csak gyülemlett és gyülemlett fel bennem és ezért szegény Niallen vezettem le a feszültséget, aki nem tudott az egészről semmit.

De nem tehettem róla, roppant feszült és nyűgös voltam, és mindenre kitudtam volna akadni. Jelen pillanatban Niallre és a makacsságára, az utazásra, ami előttem áll és a hülye pakolásra, amiből elegem volt.

- Ladyt levisszük anyukádékhoz, nem? – kérdezte Niall amint belépett a hálószobába. Elengedtem a fülem mellett a kérdését, pontosan tudta, hogy nem akartam, hogy velem jöjjön. Nem azért, mert én nem szerettem volna. Hanem mert azért költözött nem régen ide, hogy a lányával tudja tölteni az idejét, az viszont nem fog menni, ha én mindenhova elrángatom magammal a világban. – Ignorálni fogsz egész nap? – ült le az ágyra a bőröndöm mellé, amibe éppen pakoltam.

- Nem ignorállak, csupán csak nem válaszolok a hülye kérdésedre. Megmondtam, hogy nem kell velem jönnöd, jól vagyok, az ujjam sem fáj és senki nem fog nekem támadni az utcán.

- Hát persze. Mert a te szerencsétlenséged miatt törted el az ujjadat, nem igaz? Véletlenül sem azért, mert belesétáltál egyes egyedül egy paparazzi tömegbe.

- Niall – a hangommal próbáltam megütni a higgadtság legfelsőbb szintjét, mikor legszívesebben csak összekuporodtam volna és duzzadtra bőgtem volna a szemeimet – ezúttal velem lesz Brian, és bár kétlem, hogy újra megismétlődne, ha netalántán mégis, ott lesz velem ő. A sofőröm.

- De én meg a barátod vagyok és én akarlak megvédeni.

- Nem kell. Tudok magamra vigyázni – fordultam újra a szekrény felé.

- Palmer nem értem, miért viselkedsz így. Mondtam neked, hogy nincs abból semmi baj, ha elrepülök veled az országból.

- De nekem van vele bajom, mert nem azért költöztél ide, hogy elrángassalak mindenfelé. Hollyval kell töltened az idődet és bepótolni mindazt, amit eddig elpocsékoltál – ahogy kicsúszott a számon, már meg is bántam, hogy kimondtam. Niall letört hangja letört egy darabkát az én szívemből is.

- Te is tudod, hogy nem én pocsékoltam el – mondta halkan.

- Igen tudom, nem is úgy értettem, ne haragudj – vettem mély levegőt sokadára. – Kezd egyre jobban megszeretni, ne törd össze azzal a szívét, hogy nem láthat téged újra hetekig.

- Téged sem lát hetekig.

- Nekem dolgoznom kell, és nem vakációra megyek.

- Palm, kérlek. Értsd meg, hogy nem akarok itt maradni és minden percben azon aggódni, hogy éppen mi történik veled. Túl sok volt nekem ez az egész a paparazzikkal, ráadásul a rajongók is megőrültek, ki tudja mi lesz a következő.

Mikor megfordultam belé ütköztem, éppen ezért zavarodottan pillantottam fel a szemeibe, végül aztán el is néztem. Egy hülye voltam, amiért nem avattam be Niallt abba amit Chase mondott, de akkor ezer százalék, hogy nem tudtam volna lebeszélni az utazásról.