Complicated • n.h • (Befejezett)

58. Utoljára

- Megértem, hogy miért érzel így és, hogy aggódsz amiatt, amit majd mondani fogunk neki, de baby, addig még nagyon-nagyon sok időnk van, és kitalálhatunk, hogy mit mondunk azokra a fotókra.

- De én egyáltalán nem akarom, hogy a gyerekem úgy nőjön fel, hogy tudja, anyut mindenki más is látta meztelenül – motyogtam és hirtelen könnyek gyülekeztek a szemeimbe, majd folytak le sebtében az arcomon.

- De Palm, azok nem is teljesen meztelen fotók – mászott rám újra, és a kezeit az arcomra csúsztatta, miközben megemelte, hogy a szemeibe nézzek és a hüvelykujjaival letörölte a könnyeimet. – Semmi olyan nem látszódik belőled, ami rossz lenne.

- De azok a videók is... - zokogtam fel hangosan. – A VS –nek. Nem akarom, hogy valami ilyesmit lásson.

- Shht, baby – nyomta a száját a homlokomra, aztán még fentebb kúszott, majd a karjai közé húzott. – Lehet nem is fogja látni édesem. Mire olyan nagy lesz, hogy megérthesse, már régen nem lesz ez a téma. Aw, baby, kérlek, ne sírj, mert utálom, ha sírsz – ringatott. – Megijeszted a kis csöppségünket - cirógatta egyik kezével a hasamat a másikkal pedig az arcomat, miközben az ölében feküdtem és finoman jobbra meg balra dülöngélt velem, hogy lenyugodjak. Használt is, hiszen a zokogásom abba maradt és végül a könnyeim is elapadtak.

- Sajnálom, amiért kiakadtam és rád förmedtem – motyogtam. – Túlreagáltam a dolgokat, pedig te csak jót akarsz nekem.

- Ahogy Kimberly, és Sara is. Nem akart megbántani.

- Tudom – szipogtam.

- Megnyugodtál?

- Igen.

- És biztos vagy a döntésedben?

- Teljesen – bólintottam megerősítésképpen. – Tudom, hogy megtehetjük, hogy ne hosszabbítsam meg a szerződést és ne kapjak fizetett szabadságot az első három évben.

- Igen, erről egy pillanatig szó sem volt. Palmer, itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy szereted csinálni, amit csinálsz. És nem akarom, hogy majd egyszer boldogtalan legyél amiatt, mert abba hagytad.

- Hát akkor majd újra kezdem. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon fog hiányozni, de túlélem. Mert itt lesz majd a kicsi és felvidít majd.

- Ahogy én is – mosolyodott el, mire én is, aztán felnyújtózkodtam hozzá, hogy megcsókoljam finom ajkait.

- Ne aggódj amiatt, hogy boldogtalan vagyok, mert abban biztos lehetsz, hogy nem vagyok az. Melletted és a kicsi mellett soha nem is leszek. A barátaimmal pedig ezek után ugyanúgy fogok tudni találkozni, mint eddig. Lehet nem olyan sokat, de fogunk találkozni.

- Szerintem Sara totál benne lenne, ha felajánlanánk neki, hogy költözzünk össze – mondta, én pedig felkuncogtam és újabb puszit nyomtam a szájára.

- Biztosan – kuncogtam. – Nagyon haragszik rám?

- Dehogy haragszik rád baby. Senki sem haragszik rád.

- Akkor menjünk ki – mondtam szégyenlősen mosolyogva, majd felültem és az ágy szélére csúsztam. Közösen kimentünk, és kicsit elpirultam, mikor mindenki felénk kapta a fejét. Te jó ég, csak most látom, mennyire túlreagáltam az egészet, és ez annyira kínos. Basszus, szinte leordítottam Sara fejét. – Srácok, ne haragudjatok. Túl reagáltam az egészet és felbosszantottam saját magamat. Semmit sem gondoltam komolyan, amit mondtam.

- Ez azt jelenti, hogy nem szállsz ki? – kérdezte Sara, hangja tele volt reménykedéssel, szemei szintén felcsillantak. Utáltam magam, amiért mindjárt elrontom a kedvét.