Complicated • n.h • (Befejezett)

39. Baleset

- Megérkeztünk – nevetett fel.

- Oh. Oké. Menj vissza nyugodtan a hotelbe, mi megleszünk. Logan azt mondta Chris majd fuvaroz minket.

- Rendben. Palmer...

- Igen?

- Csak örülök neked. Annyira jó látni téged ennyire vidámnak és... elvarázsoltnak. Szerelmesnek. Örülök, hogy a dolgaitok jól alakulnak Niallel – mondta mosolyogva, nekem pedig pírba szökött az arcom.

- Aw Brian, köszi – kuncogtam el magam, míg széttártam a karjaim és átöleltem. – Sokat jelent nekem, hogy ezt mondod. És igazából lelki ismeret furdalást keltesz bennem, mert nyilvánvalóan elhanyagoltalak, mióta Niallel vagyok, de...

- Nem, jesszusom, ilyenen ne is törd a fejed! Palm, a barátod vagyok, neked dolgozom és nagyon is örülök neki. Tisztában vagyok vele, hogy már nincs úgy szükséged rám, mint azelőtt, mert az életedbe lépett egy másik férfi, aki szeret téged, gondoskodik rólad és vigyáz rád. És ez teljesen rendben van. Csak tudd, hogy én és Lily mindig itt leszünk neked.

- Tudom Brian, és ez fordítva is így van! Szerencsés vagyok, amiért a barátaimnak tudhatlak titeket. Szeretlek – öleltem át újra, aztán egy puszit nyomtam az arcára, mielőtt elhúzódtam volna tőle.

- Én is szeretlek Palm. Na, menj, érezd jól magad a nővéreddel. Add át neki az üdvözletemet.

- Rendben. Holnap találkozunk! Jó éjszakát – nyitottam ki az ajtót, aztán már ki is szálltam.

- Csövi – intett mosolyogva, én pedig rácsaptam az ajtót, majd a kapuhoz sétáltam és megnyomtam a kapucsengőt. Pár perc múlva beleszólt Logan, aztán beengedett. Az ajtóban vigyorogva várt rám és rögtön a karjaiba húzott amint elé értem.

- Szia Logan – kuncogtam a fülébe, míg ide-oda kezdtünk dülöngélni még mindig egymást ölelve.

- Jaj Palm, úgy hiányoztál! Gyere be. Szörnyen sajnálom, amiért még nem indulhatunk, de rám sózták ezt ma és muszáj megcsinálnom!

- Ugyan, semmi baj – legyintettem. – Ne stresszelj rajta, megvárlak. Nincs miért rohannunk – vigyorogtam, közben pedig levettem a sálamat és a kabátommal együtt felakasztottam a fogasra.

- Addig viszont, megiszod szépen a koktélomat, amit készítettem neked. Chris receptje, és ő jobban is tudja elkészíteni, de mivel még nincs itthon, az enyémmel kell beérned – indult is be, én pedig miután levettem a csizmáimat, követtem őt a nappali felé.

- Milyen koktél? – vigyorogtam.

- Az titok, neked csak élvezned kell – mondta, majd a konyhába értünk, ő pedig felvette a poharat a pultról és a kezembe adta. – Hajrá, lefelé vele – vigyorgott, aztán visszamentünk a nappaliba, és míg ő leült a kanapé sarkába a laptopjával, addig én mellé. – Na, milyen?

- Huh, egy kicsit erős. Mondd, már el mi van benne!

- A-a – vigyorgott. – Igyad csak. Milyen napod volt?

- Jó, nagyon élveztem a fotózást. És jó képek lettek.

- Ah, nem hiszem el, hogy nem én kaptalak a meginterjúvoltatásra – forgatta a szemeit. – Nem baj, Annieval is nagyon jól jársz, meg én is ott leszek. Nem kell miatta aggódnod.

- Akkor jó. Tudod, mióta együtt vagyunk Niallel, minden interjúm a privát életemről szól, és egy kicsit kezd elegem lenni belőle.

- Persze, értem. És nem mondom, hogy holnap sem lesznek kérdések, amikben nem említik Niallt, de nem fog az egész rólatok szólni – nevetett.