Complicated • n.h • (Befejezett)

28. Utolsó ajánlat

Ajándékozás után segítettem összeszedni anyának a csomagolásokat, utána pedig megkértem Niallt, hogy menjünk fel a szobámba, és hozza a bőröndjét is.

- Remélem hoztál meleg ruhát. Olyat, amiben kibírod egész nap a sípályán – mondtam neki, amint felfelé mentünk a lépcsőn.

- Hoztam, bár fogalmam sincs, mit fogok csinálni egésznap a sípályán, mivel, mint már említettem, csak szánkózni tudok – nevette el magát mögöttem.

- Hát akkor bérelünk neked snowboardot és megtanítalak.

- Megbeszéltük – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog, ami engem is arra késztetett. Amint beértünk a szobámba, felé fordultam, kezeimet rögtön a nyaka köré fontam, magamhoz húztam és megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba, amit nem igazán kísértem figyelemmel, mert én csak tovább csókoltam és csókoltam, míg végül el nem fogyott az összes levegőm. Hallottam, amint mögötte becsukódott az ajtó, hátával neki dőlt, míg én rá támaszkodtam és a homlokom az övének döntöttem.

- Annyira... hiányoztál – sóhajtottam, mielőtt újra megcsókoltam volna. Fogalmam sincs mi ütött belém, egyszerűen csak örültem, hogy itt van és élvezhetem csókjait, simogató kezeit, ölelését, test melegét és férfias illatát. Totálisan levett a lábamról, de nem bántam, sőt mi több, nem érdekelt volna az se, ha kezei a combjaim között találtak volna menedéket maguknak. Persze a mocskos gondolataimat egy időre oldalra kellett még tolnom, különben is a családom egy emelettel alattunk volt és nem lett volna szerencsés, ha túlságosan belemelegszünk a dolgokba. Amúgy is, csak azt mondtam, hogy felhozzuk a csomagjait, utána pedig megyünk le reggelizni.

- Te is nagyon hiányoztál nekem – sóhajtotta az ajkaim közé, majd végleg elváltam tőle, különben nem tudtam volna magamat leállítani. Rá mosolyogtam, aztán megfogtam a bőröndjét és az enyém mellé húztam. Utána ráhasaltam az ágyamra, majd felé fordulva a két lábam közé gyűrtem a takarót és úgy néztem fel rá.

- Gyere ide – kértem lebiggyesztett ajkakkal, mire cselekedett, és rögtön mellém feküdt. Közelebb csusszantam hozzá, míg kezemet a nyakára csúsztattam és hátul csavargatni kezdtem az egyik hajtincsét. Egy ideig csendben feküdtünk, közben pedig azt mérlegeltem, hogy megkérdezzem –e, beszéltek –e Alexával Hollyról, vagy nem.

- Min töröd a fejedet? – kérdezte halkan, majd a száját a halántékomra nyomta, ami miatt egy sóhaj csúszott ki a számon. Ez mély érzéseket válthatott ki Niallből, mert ujjaival fentebb billentette a fejem és megcsókolt. Örülök, hogy legalább nem csak én nem tudok betelni a csókjával. – Elmondod? – noszogatott, míg az ajkait a nyakamra nyomta és apró puszikkal hintette be ott a bőrt.

- Nem érdekes – sóhajtottam lehunyt szemekkel.

- Biztos? – mormogta.

- Később is megtudjuk beszélni – mondtam, aztán az ajkamba haraptam, mert nagyon is tetszett, amit művelt velem. Így viszont megint eléggé veszélyes zónákra eveztünk, és bár nagyon tetszett, még mindig helytelennek véltem.

- Gyerünk, kérdezz rá – ahogy beszélt, véletlenül a nyakamba harapott, ami erősebb érzelmeket váltott ki belőlem, mint valaha is gondoltam volna, hogy fog. A szemeim valószínűleg hátrafordultak volna a koponyámban az élvezettől, ha nyitva lettek volna és mivel még mindig az ajkamat haraptam, egy szaggatott sóhajt szakadt ki belőlem. – Ne haragudj - suttogta.

- Nem tudok rákérdezni, ha elvonod a figyelmem – suttogtam vissza, mire éreztem a bőrömön, hogy elmosolyodik.

- Bocsánat – húzódott el tőlem és egy pajkos vigyorral nézett rám, míg én megmarkoltam a haját, majd újra megcsókoltam. A csókolózásunkat a telefonja zavarta meg, ami egyre csak zümmögött a zsebében.