Complicated • n.h • (Befejezett)

14. Csodálatos terv

Palmer Tonkin

Kissé rohamtempóban pakoltam a bőröndömbe, miközben Sara az ágyamon terpeszkedett és engem nézett, illetve szörfölt a neten. A telefonom órája szerint pontosan fél órám van még felöltözni és befejezni a pakolást, mielőtt el kéne indulnunk a repülőtérre. Az elmúlt egy hétben végig őrlődtem magamban, miközben továbbra is tartottam a kapcsolatot Niallel, de mivel keveset beszéltünk, mindig úgy éreztem, hogy egyre eltávolodunk egymástól és ez olyan szomorúsággal töltött el, amit már régen tapasztaltam. Sara öntötte belém a lelket, hogy egyszerűen csak összejöttek a dolgok Niallnek és dolgozik, ezért beszélünk ritkán, és nem azért, mert már nem is akar tőlem semmit. Tegnap reggel miután újra az én szőke hercegemmel álmodtam, megvettem a jegyemet Londonba. Utána százszor meggondoltam magamat, egyszerűen nem tudtam dönteni, hogy menjek, vagy ne menjek. Ha Sara nem lett volna velem, ezer százalék, hogy ma nem pakolnék ilyen szélsebesen.

- Szerintem azt a farmert is vinned kellene – mondta Sara a darabra, amit éppen széthajtottam, hogy megnézhessem. – Nagyon jó segged van benne.

- Kösz – nevettem el magam idegesen, végül megvontam a vállam, összehajtottam és beleraktam a bőröndbe. Lassacskán tele volt, így miután összeszedtem a fürdőszobából a dolgaimat és egy rózsaszín neszesszerbe pakoltam őket, rádobtam a bőrönd tetejére. A gardróbomból kikaptam egy farmert, egy fekete kötött pulóvert, aztán kerestem hozzá egy kabátot, valamint sálat is. Lábaimra egy fekete fűzős csizmát vettem, aztán átfésültem párszor a hajamat és raktam fel egy alap sminket. Jól akartam kinézni, habár tudtam, hogy egy hat és fél órás repülő út után mosott szarként fogok Londonba érkezni. Befújtam még magam a kedvenc parfümömmel, aztán bepakoltam egy táskába kellhető dolgokat, amivel elüthetem az időt a repülőn, végül becipzáraztam a bőröndömet és felállítottam.

- Jól nézel ki – mosolygott rám Sara, amint lecsúszott az ágyamról, aztán felállt.

- Köszi, Sara, bár kétlem, hogy mire megérkezek Londonba így fogok még festeni – sóhajtottam fel, ő meg csak megforgatta a szemeit, majd megragadta a kezemet. Odalent elbúcsúztunk Alexától és Hollytól, aki szomorú volt és sírt is, hogy ne menjünk el, ami miatt majd megszakadt a szívem. Alexa egyáltalán nem örült annak, hogy Londonba megyek és ezt meg sem próbálta titkolni, szinte elszakított Hollytól aztán az utamra engedett. Mindezek ellenére nyomtam egy puszit az ő arcára is, majd Saraval bepattantunk a taxiba, amit rendeltünk.

- Nem értem Alexát. Engedned kellett volna, hogy beszéljek vele – adott hangot a gondolatainak barna hajú barátnőm mellettem.

- Nem akarom még jobban magamra haragítani. De ígérem Sara, hogy rendezek vele és Niallel is mindent, amint megérkeztem Londonba.

- Ne ígérj olyat, amit tudod, hogy nem fogsz betartani – nézett rám egy apró mosollyal az arcán.

- De igen, befogom tartani, mert ez nem állapot – ingattam meg a fejem. – Nem akarok Alexával rosszban lenni, szóval beszélni fogok róla Niallel.

- Úgy legyen – húzott magához, aztán puszit nyomott a fejemre én pedig mosolyogva bújtam hozzá.

*

Este fél hét volt, mire összeszedtem a bőröndömet a londoni repülőtéren, és fogtam egy taxit. Miután búcsút vettem Saratól, aki repült LA –be, üzentem Louisnak, hogy írja le a stúdió címét, ahol általában dolgozni szoktak Niallel, mert szeretném őt meglepni. Nagyon jó fej volt, rögtön válaszolt, és sok sikert kívánt a meglepetéshez. Miközben a taxiban ültem, egyre csak az üzenetet nézegettem a címmel, amire már nem is volt szükségem, mert a sofőrnek leadtam már azt. Ideges és izgatott voltam egyszerre, a tenyereim izzadtak, a gyomrom pedig görcsölt. Mégis jó érzéssel töltött el újra Londonban lenni, hiszen legutóbb mikor így megleptem Niallt, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Több, mint egy hónapja már, hogy itt jártam mégis olyan volt, mintha az egész tegnap lett volna.