Complicated • n.h • (Befejezett)

14. Csodálatos terv

A borzalmas forgalomnak köszönhetően úgy tűnt, hogy soha nem érkezek meg a stúdióhoz. Féltem is, hogy Niallt nem fogom ott találni, mikor viszont utána érdeklődtem a recepción azt mondták, hogy még bent van. Miután eligazítottak hosszú folyosókon indultam meg. Egyetlen zaj a lépkedésem, na meg a bőröndöm hangja volt. Megálltam a tízes ajtó mellett, mely felett egy piros lámpa égett, jelezve, hogy felvétel zajlik. Fogalmam sincs mire számítottam mikor bekopogtam, végül lenyomtam a kilincset és hevesen dobogó szívvel léptem be a viszonylag méretes szobába. Rögtön Niallt és egy szőke lányt pillantottam meg az üveg mögött, amint kicsit bentebb mentem. Niall egy kanapén ült, nekem oldalasan, de még így sem vett észre, hiszen szemei a vele szemben éneklő és táncoló lányra voltak tapadva. Kezében gitár pihent, amin persze játszott is, szája folyamatosan mozgott, hiszen énekeltek. Az biztos, hogy erre nem számítottam, és bár a helyzet normálisnak tűnt, a csalódottság úgy vágott mellbe, hogy szerintem még hátra is tántorodtam. A lány ismeretlen volt, akármennyire is szuggeráltam nem ismertem fel az arcát. Olyan érzésem volt, mintha egy intim pillanatban zavartam volna meg őket, és ez az érzés csak fokozódott, mikor a lány lehuppant Niall mellé, aztán hozzábújt, miközben kezét a combjára csúsztatta. Elkaptam a tekintetem róluk, utána pedig úgy kapkodtam a levegőt, mint aki mindjárt megakar fulladni. Észre sem vettem, hogy visszatartottam a légzést, ami miatt most tényleg lihegtem. Talán túlreagáltam az egészet, de ott és akkor csak elszerettem volna tűnni. Éppen készültem megfordulni, mikor az ajtón bejött egy férfi, bögrével a kezében és kis híján felborítottam az italával együtt.

- Segíthetek? – kérdezte a férfi, de én csak elrebegtem egy bocsánatot, aztán kisiettem mellette a folyosóra, miközben a bőröndömet makacsul rángattam magam után. – Kisasszony, a táskája – emelte fel a tag a táskámat, ami valahogyan kiesett a kezemből. Mindenesetre észre sem vettem mikor ez történt. Utána nyúltam, viszont nem kaptam el, mire a földre hullott és kigurult belőle minden dolgom. Gyorsan lehajoltam és elkezdtem felkapkodni a cuccaimat, miközben a férfi is így tett sűrű bocsánatkérések közepette. Miután megvolt, felálltam és a vállamra akasztottam, aztán felnéztem a férfire és megköszöntem a segítségét, miközben mögötte megpillantottam Niallt. Elkaptam a tekintetem róla, aztán behúztam az ajtót. Gyors léptekkel indultam meg a folyosón erősen visszaemlékezve, hogy merről jöhettem. Rá se hederítettem a lányra recepciónál, csak gyorsan kiléptem az épületből, és a fejemet forgatva indultam meg jobbra, miközben szemeimmel egy taxi után kutattam. Emiatt nekimentem két lánynak, és bár fogalmam sem volt, hogy honnan tudtam, hogy Niallre vártak, valamiért éreztem, hogy éppen két rajongóba sétáltam bele. Reagálni sem volt idejük, elnézést kértem tőlük, aztán kettőjük között elvágva kezdtem futni egy taxi felé. Kinyitottam a hátsó ajtaját, hogy ne tudjon elmenni, végül nem foglalkozva a bőröndömmel bevágtam magam előtt az ülésre és bepattantam mellé én is. Elrebegtem a hotel nevét, ahol legutóbb is megszálltam miközben behúztam magam után az ajtót. Magam mögé pillantottam, ahol Niall éppen kilépett az épületből, de ekkor már túl késő volt, mert a taxis elindult velem együtt. Lehunytam a szemeimet, miközben hátradőltem az ülésben és az arcomat a kezeim közé temettem. Sírni szerettem volna, de visszatartottam a könnyeimet, nem akartam nyilvánosan összetörni. Én magam sem tudom, hogy mi volt ez az egész a stúdióban, de látszott a lányon és Niallen, hogy szoros kapcsolatuk van. Legalábbis a lány tisztán láthatóan rányomult, az én mellkasomban pedig elterjedt a féltékenység. Talán ezért reagáltam olyan hevesen az egészre. Eszembe jutottak rövid telefonbeszélgetéseink Niallel, és tartalmatlan smseink, ami miatt a torkom még inkább elszorult. Gyorsan elakartam felejteni az egészet, de nem ment, ezért kicsit vadul dörzsöltem meg az arcom, nehogy elsírjam magam. Alig vártam, hogy a szállodához érjünk, és egyedül legyek a szobámban, és mikor közölték velem a recepciónál, hogy egy szabad szobájuk sincsen, legszívesebben sírva összerogytam volna a padlón. Elkértem egy legközelebbi hotel címét, aztán azt az egyik kezemben szorongatva indultam meg újra a forgós ajtó felé. Miután nagy nehezen szereztem egy újabb taxit, nem bírtam tovább a könnyeimmel, így csendben elmorzsoltam párat. Nem akartam tudni, hogy hogyan nézhetek ki, éppen ezért tekintetemet szigorúan a járdára szegeztem, amíg be nem léptem az újabb hotelbe. Kértem egy egy ágyas szobát, és miután le lett vonva a pénz a kártyámról, és megkaptam a belépéshez szükséges chipet is, a lift felé vettem az irányt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amint becsukódott mögöttem a lakosztály ajtaja. Levettem a kabátomat, lerúgtam magamról a cipőmet és mindent egy fotelre hajítva bedőltem az ágyba. Szipogva töröltem le egy újabb legördülő könnycseppet végül már azzal sem bajlódtam, és hagytam, hogy az arcomon szánkázva cseppenjenek le az ágyneműre.