„- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat - néztem rá mosolyogva.
- Szia Holly - mosolygott rá Niall. - Hány éves vagy? - kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre.
- Kettő - mutatta az ujjacskáival, én pedig...
- Köszi. Úgy érzem, semmi erőm sincsen. Se a lábaimban, se a kezeimben. Basszus, rohadt fáradt vagyok – jött rá, én pedig felnevettem, majd megfogtam a bőröndjét és felindultam vele.
- Nem baj, aludhatsz egész nap. Még jó, hogy adtak két szabadnapot neked.
- Mhm, én is örülök neki. Köszi – nyomott puszit az arcomra, mikor leraktam odafent a rövidke folyosó elején a bőröndöt. Leszaladtam még az enyémért is, majd azokkal felmentem, aztán bekukkantottam az első nyitott ajtón bal oldalt. Az a sötét fürdőszobát tárta fel előttem, így hát jobbra néztem, ahol rátaláltam Palmerre. Mosolyogva beléptem utána a szép szobába, mely teljesen passzolt az egész lakáshoz. Középen állt egy nagy baldachinos ágy, két oldalt ablakok húzódtak, bal oldalt egy kis tükrös szekrény állt, jobb oldalt pedig egy sminkes asztal. – Rakd le nyugodtan a cuccaidat valahova – mondta álomittas hangon, aztán, úgy ahogy volt, bedőlt az ágyába. Leraktam a bőröndöm a szekrény mellé, majd mivel nem tudtam mást csinálni, fogtam magam és elkezdtem levetkőzni. Az alsómban és a hosszú ujjúmban készültem bebújni mellé az ágyba, mikor külön meg is kért rá, hogy feküdjek mellé, így széles mosollyal tettem eleget kérésének. Rögtön közelebb csúszott hozzám, de mivel hason feküdt, nem tudott sehogy sem átölelni. Felé fordultam, aztán nyomtam egy puszit a fejére, majd a kezemet a hátán hagyva hunytam le a szemeimet.
*
Arra keltem fel, hogy Palmer kiszáll mellőlem a kényelmes ágyból. A szememet dörzsölve a hátamra fordultam, majd kinyitottam a szemeim, és rögtön Palmer mosolygós arcába ütköztem.
- Szia – mosolygott. – Jól aludtál? – jött az oldalamra, aztán leült a lábam mellé az ágyra.
- Igen – motyogtam én is mosolyogva. – Te?
- Igen, végre sikerült egy hosszút aludnom és már nem érzem magam olyan mosott szarnak – nevetett fel halkan. – Viszont éhen halok. Még nem ettünk ma semmit és már öt óra van.
- Basszus tényleg. Még ma nem is ettünk semmit.
- Arra gondoltam, hogy mehetnénk a városba valahova enni? És megkezdhetnénk a városnéző túránkat is – állt fel, majd a bőröndjéhez sétált, vízszintesbe helyezte, aztán letérdelt elé.
- Benne vagyok – ültem fel.
- Szuper! Akkor rendbe szedem magam, és mehetünk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elképesztett Palmer milyen csinos volt. Percek alatt varázsolt magából elfogadható kinézetet, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy szarul nézett ki mikor felkelt, mert ő természetesen akkor is csodálatosan festett. Amúgy is említettem már, mennyire tetszik az álmos arca és kócos haja. Olyankor igazán nagyon gyönyörű. Aztán egy csettintésre átváltozik egy divatos, roppant szexi nővé, aki képes az egész világot meghódítani szédítő mosolyával. Hiszen engem is a rajongójává tett. Egy fekete kötött pulcsi volt rajta, mely eléggé lezser volt, hiszen mindkét válláról lecsúszott, ezzel hiba mentes, barna bőrét megmutatva. Lábain egy szakadt farmer volt egy pár csizmával, mely nagyon tetszett. Természetesen lecseréltem én is a tornacipőimet egy csizmára, ha már rajta is az van, legyen rajtam is. A haját átfésülte, aztán hagyta eredeti enyhén hullámos állapotában a vállára hullani, míg az arcára semmilyen sminket nem vitt fel megint, amiért igazán csodáltam. Manapság minden nő tele nyomja magát mindenféle színezékkel, csak hogy jobban nézzenek ki, de Palmer nagy ívben tojik erre, ha nincs kedve, akkor egyszerűen nem sminkel és kész. A fekete kistáskáját vette még magához indulás előtt, aztán leindultunk az utcára. Úgy döntöttünk, nem zargatjuk Briant, hagy pihenjen ő is, és majd fogunk egy taxit, valamint úgyis inkább sétálunk. Be is ültünk egy taxiba, aztán Palmer elmondta a sofőrnek, hogy vigyen minket az Eiffel toronyhoz, onnan pedig majd sétálunk. Már az ablakból is mutatott pár dolgot, mely mellett elhaladtunk, de bevallom őszintén, hogy nem is arra figyeltem olyankor, amit mutatott, hanem őt néztem, milyen boldogan mosolyog és, hogy mennyire csillognak a szemei. Legszívesebben megcsókoltam volna, de tudtam, hogy erre egyikünk sem áll készen. Mindössze egyszer csókoltam meg, de ha több lett volna, se csókoltam volna meg őt itt és most nyilvánosan. Egyikünk se tudja, mit akarunk a másiktól, hogyan tovább Párizs után, miután a divatheteknek vége, hova kell neki mennie és hova kell nekem. Rengeteg dolog vár még ránk, hogy átbeszéljük és bár kicsit tartok mindettől, mikor eljön az ideje, állok elébe. Azt tudom, hogy szeretnék vele lenni, hogy szeretném, ha Párizzsal nem érne véget minden. Nem akarom magam becsapni. A szívem tisztán és érthetően azt súgja, hogy ne engedjem el Palmert. Én pedig nem is fogom.
