Palmer Tonkin
Késő délután szállt le a gépem London egyik repülőterére és annak ellenére, hogy keveset aludtam, fáradtnak kellett volna lennem és valószínűleg karikásak voltak a szemeim is. Ehhez képest eléggé izgatottan mentem a csomagomért, majd ültem be Brian mellé az autóba, amit a biztonsági őr társaság, melynél Briant is szerződtették New Yorkban, biztosított. Egyenesen a hotelhez mentünk, ahol miután elfoglaltam a szobámat a hatalmas franciaágyon elterülve a névjegyzékbe léptem a telefonomon, végül tétovázás nélkül nyomtam Niall nevére a hüvelykujjam.
Gigi bemutatója után Niall már vissza is repült ide Londonba, telefonon viszont végig tartottuk a kapcsolatot. Oké, igazából állandóan azt vártam, hogy mikor csörren meg a telefonom ezzel jelezve, hogy Niall üzenetet küldött. Eszméletlen boldog voltam mikor csak úgy rám írt és pár kedves sorral rögtön feldobta az egész napomat. Mikor hulla fáradtan estem be az ágyamba esténként, ő mindig megkérdezte, van –e kedvem facetimeolni, nem –e vagyok fáradt hozzá, viszont, ha így is volt mindig rábólintottam, hiszen ragyogó mosolyától nekem is mosolyogni támadt kedvem. Alig egy hónapja ismerjük egymást, de már biztosan állíthatom, hogy mindent tud rólam és ez így van fordítva is.
Mikor nem azt vártam, hogy Niall üzenjen, akkor vagy dolgoztam, vagy edzettem, vagy Alexáékkal pihentem. Apropó Alexa. Saranak hála tudtam, hogy volt valami kis dolog köztük Niallel, Gigi showja után pedig felkerült mindenhova a paparazzik által készített fotók rólunk Niallel, így Alexa is megtudta aztán pedig közölte velem, hogy vigyázzak a sráccal és ne nagyon éljem bele magam a dolgokba. Az állam kis híján a földet súrolta, ő viszont halál komolyan gondolta mondanivalóját. Többet persze nem árult el a kettőjük kapcsolatáról, engem viszont szinte utasított, hogy hagyjam az egész dolgot Niallel, mert elmondása szerint nem éri meg. De, hogy mi nem éri meg arról fogalmam sem volt.
Alexa ezután nem hozta fel az egészet, én pedig nem is hoztam szóba. Saranak meséltem el egyedül mit mondott Alexa, amin ő is kiakadt, aztán egyenesen az ellenkezőjét kezdte belém diktálni, mint ahogy unokanővérem tett. Mindketten elültették a gondolataikat a fejemben, aztán egyszer csak arra jöttem rá, hogy minek vívok magammal belülről csatát, mikor annak, amit ők mondtak nincs értelme. Hiszen nem voltam szerelmes Niallbe, amiért ezeken kellett volna őrlődnöm! Szerelmes nem voltam, viszont szépen lassan rájöttem, hogy tetszik nekem a szőke hajú srác, aki megmentett egy részeg tag mocskos kezei közül. Minden klappolt, hiszen úgy vártam az üzeneteit, mint egy szerelmes tini lány, a mosolyom fültől fülig ért, és ha egésznap üzeneteket váltottunk, akkor egésznap vigyorogtam, mint a vad alma. Nem egyszer bambultam el egy- egy rólunk készült kép fölött, nem egyszer tekertem mindent vissza a fejemben és aludtam el úgy, hogy az első közös esténket elevenítettem fel közben magamnak.
- Szia Niall! – szóltam bele talán túlságosan izgatott hangon a telefonba, mire rögtön nevetést kaptam válaszul.
- Miért vagy ilyen izgatott virágszálam? – kérdezte, nekem pedig még jobban szélesedett a vigyorom, amint meghallottam, hogyan becéz. Egyszer egy jó reggelt sms –ben küldte először, utána pedig mindig felhozta, úgy hogy eléggé rám ragadt a becenév. Igazából nekem tök mindegy volt, hogyan hív, viszont elképesztő édesnek találtam, hogy becézni kezdett, és egy kicsit talán jobban meg is dobogtatta a szívemet, mikor így hívott. Elvégre nem mindenkinek mondja azt, hogy virágszálam, nem igaz?
- Nem is vagyok izgatott! – mondtam, majd lebiggyesztettem a számat is hozzá, habár ő ezt nem láthatta. – Eléggé unatkozom, ami azt illeti, úgy hogy gyerünk, szórakoztass!
- Oh, nem tudsz átverni, de jól van – mondta és kihallottam a hangjából, hogy vigyorog. – Mégis mit szeretnél, mit csináljak?
- Mondjuk, megemelhetnéd a hátsódat és eljöhetnél értem a Park Grand Londonba – mondtam, közben pedig az alsó ajkamba haraptam ezzel elfojtva a vigyorom. De kit is áltatok? Igen, majd kicsattanok a boldogságtól.
YOU ARE READING
Complicated • n.h • (Befejezett)
Fanfiction„- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat - néztem rá mosolyogva. - Szia Holly - mosolygott rá Niall. - Hány éves vagy? - kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre. - Kettő - mutatta az ujjacskáival, én pedig...