'40-es évekbeli Bucky! ☺️😍😍
T/N = te neved
– Becca, a bátyádék biztos nem bánnák, hogy ott vagyok nálatok? – kérdeztem, miközben a legjobb barátnőmmel az oldalamon sétáltam hazafelé az iskolából.
– Ugyan – legyintett. – James ilyenkor szokott edzeni, Steve meg... ő pedig általában rajzol, szóval...
– Akkor jó. Tényleg nem akarnék zavarni – mosolyogtam.
– Nem zavarsz, és valamikor meg kell csinálnunk a közös feladatot. Eddig mindig külön készítettük el, aminek az okát nem is értem. De örülök, mert most végre meggyőztelek, hogy együtt álljunk neki.
Rebecca nem tudott róla, hogy árvaházban lakok. Hiába a legjobb barátnőm, nem volt szívem elmondani neki. Így is van elég gondja. Ráadásul ő is csak azért nem lakik árvaházban, mert a bátyja már nagykorú.
Hamarosan megérkeztünk a brooklyni bérházhoz, melynek egyik lakásában élt Rebecca a bátyjával, és annak legjobb barátjával. Felmentünk az első emeletre, majd a legjobb barátnőm elővette a táskájából a kulcsot.
Bementünk a csöpp lakásba, ahol a nappaliban már ücsörgött valaki.
– Szia, Steve! – köszönt Rebecca, mire a vékony és láthatóan alacsony férfi felpillantott a rajzából.
– Szia... sztok! – köszönt.
– Ő a legjobb barátnőm, T/N. Közös iskolai feladatunk van.
– Nagyon örülök – intettem egy aprót.
Ezután Rebecca kis kuckójába mentünk, és ott nekiláttunk az irodalmi feladatunknak.
Time skip, mert Bucky eltörte Walker karját...
Már kezdett beesteledni, és egész jól haladtunk, amikor egyszercsak nyílt az ajtó, és feltehetőleg Rebecca bátyja toppant be.
– Ne már, James! – nézett fel morcosan a mellettem ülő lány. – Mondtam, hogy kopogj!
– Rendben, bocsánat, de... te ki vagy? – nézett le rám, és rögtön pír szökött az arcomra.
– T/N. Rebecca legjobb barátnője – mosolyogtam.
– Ezesetben bocsáss meg. James Buchanan Barnes – nyújtotta ki felém a kezét, amit ezer örömmel elfogadtam, és egy csókot nyomott a kézfejemre.
– Nagyon örülök. – Elmosolyodtam, majd a legjobb barátnőmre néztem. – Baj lenne, ha azt kérném, hogy a maradékot fejezd be te? Haza kéne mennem.
– Csak nyugodtan. Nem szeretnéd, hogy James hazakísérjen? Biztos nem lenne gond neki – tekintett fel a bátyjára.
– Igaza van. Szívesen elkísérlek. Ilyenkor nem biztonságos egy ilyen csinos lánynak.
– Ugyan, nem szükséges. Itt lakok a közelben – pattantam fel piros arccal. Nem akartam lebukni a kis titkommal.
Time skip, mert Sam lesz Bucky új legjobb barátja...
Már éppen megérkeztem az árvaházhoz, amikor egy alak toppant elém. Az enyhe utcai világtásnak hála azonban láthattam, hogy Rebecca bátyja, James az.
– Te... te mit keresel itt? – dadogtam.
– Nem akartam, hogy egyedül mászkálj, így a távolból figyeltem rád. Te... itt laksz? – kérdezte.
– Igen... Rebecca nem tud róla, mert... megszakadna a szíve, ha kiderül. Ígérem, el fogom mondani neki, csak...
– Tőlem nem tudja meg – mosolygott rám halványan. – Megígérem neked.
– Köszönöm – néztem le a cipőimre, majd meglepődtem, mikor éreztem, ahogy megölel.
– El tudom képzelni, mit érzel. Rebecca pedig... segíteni szeretne neked. Ő is majdnem idekerült – biccentett az épület felé.
– Ó... nagyon sajnálom. És komolyan hálás vagyok, hogy nem szólsz a húgodnak. Meg hogy távolról, de elkísértél.
Time skip, mert a Dora Milaje lecsatolhatja Bucky új karját...
1945.
– Hát visszajöttél – mosolyogtam Jamesre.
– Megígértem, nem, babám? – ölelt magához szorosan.
– De. Csak ezt nem mindenki tudta betartani.
– Igazad van, viszont ránk még vár egy esküvő – csókolt meg.