Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #8❤️🎄Parental Oneshot

Puszi az ötletért, fanni_29! ❤️❤️❤️
T/N itt olyan 10 év körüli lesz.

T/N = te neved

A hét végén lesz karácsony, de apa még fát se vett, annyira el van foglalva a cégével. Fogalmam se volt, hogy lesz-e egyáltalán karácsonyunk.

Reggel, ahogy lementem a konyhába, apa még nem volt ott. Biztos megint sokáig dolgozott. Úgy döntöttem, megpróbálok reggelit csinálni kettőnknek.

Kinyitottam a számomra hatalmas hűtőt, és csak néztem a magasan lévő polcokat. Egy tíz éveshez képest is alacsony voltam, így ez egy kisebb gondot okozott.

Addig-addig nyújtózkodtam, amíg el nem értem  a reggeli szendvics hozzávalóit. Ám, a kajával együtt véletlen az egész polcot is lerántottam.

Néhány pillanat múlva lépteket hallottam a lépcső felől, majd...

– Mi a fene történt itt?! – kérdezte apa mérgesen. Félve fordultam meg, és akkor láttam, hogy nagyon álmosnak is néz ki. Valószínűleg én ébresztettem fel.

– Bocsánat – mondtam halkan –, csak...

– Ennyire nem tudtál várni?! Nézd meg ezt a rumlit!

Nagy, szomorú szemekkel néztem rá, majd szipogva siettem fel mellette a szobámba.

~Tony

Miután T/N felrohant mellettem, a fejemet csóválva indultam rendet pakolni a konyhában.

Ehhez kellett egy húsz perc, közben csináltam reggelit, majd a kajával a kezemben mentem le a műhelybe.

Ahogy, letettem a szendvicsemet az asztalra, megpillantottam T/N egyik rajzát, amin épp, ketten ülünk a karácsonyfa előtt.

– Hát ez hogy került ide? – csodálkoztam, mire Dum-E odagurult hozzám, fogói közt néhány másik rajzzal. Ránézésre emlékeztem rájuk. Mindig félretettem, mert nem értem rá.

Aztán a robot odahozott még valamit. Egy levél volt, a Mikulásnak, T/N girbegurba írásával.

Kedves Mikulás!

Én idén nem kérek mást karácsonyra, csak hogy apukám, végre ugyanannyit foglalkozzon, velem, mint a cégével. Hogy ugyanolyan fontos legyek neki.

Boldog karácsonyt,
T/N Stark

Szomorúan bámultam a levelet. Ekkor jöttem rá, én is azt tettem az én kicsi lányommal, amit annak idején az apám velem. Rettenetesen elhanyagoltam, és tudtam, hogy ezt jóvá kell tennem.

Nem is csináltam semmit a műhelyben, hanem siettem fenyőfát és díszeket venni. Az utóbbi azért kellett, mert fogalmam se volt, az otthoniak hol lehetnek.

Time skip, mert Tony nem tud sütni, és beriaszt a füstjelző...

~T/N

Egész héten alig mertem kijönni a szobámból. Csak mikor J.A.R.V.I.S azt mondta, hogy apa a műhelyében van.

Mivel Szenteste nem díszítettünk fát, vagy sütöttünk sütit, nem reménykedtem a karácsonyban. Így ma reggel úgy másztam ki az ágyból, mint egy normális napon.

Ám, ahogy leértem a nappaliba, meglepő látvány fogadott. Az ablaknál ott állt egy hatalmas karácsonyfa, gyönyörű, aranyszínűen világító égősorral, és mindenféle színű díszekkel.

Apa háttal állt nekem, a konyhában, nyakig lisztesen, miközben Dum-E-val veszekedett.

– Ne úgy törd fel a tojást, mert belemegy a héja! – szidta le a robotot, nekem pedig muszáj volt elnevetnem magam.

Apu meglepődve fordult meg, de rögtön elmosolyodott.

– Boldog karácsonyt, Hercegnőm! – jött oda hozzám, és megölelt.

– Apa! Tiszta liszt vagy! – nevettem.

– Nem baj. Hiányzott már, hogy jól megölelgesselek. Gyere, Pöttöm, megmutatom az ajándékodat – fogta meg a kezem, majd a műhelybe vezető lifthez mentünk.

Odalent először nem vettem észre változást, de aztán felfedeztem egy íróasztalt, apa munkaasztala mellett.

– Ez a tied – mutatott a bútorra. – Így most már itt is írhatod a házijaidat, és tudok segíteni. Valamint szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon csúnyán viselkedtem veled. Szeretném jóvá tenni. És most már nem Happy visz téged suliba, hanem én.

– Tényleg? – csillant fel a szemem.

– Igen. Ja, és van még egy ajándékom. Nézd csak ezt a picike Vasember figurát az asztalon. Az egy robot. Tudom, hogy Dum-E-val nem igazán boldogulsz. Ez a kis izé meg majd segíthet neked, ha megkéred.

– Köszönöm! – öleltem meg.

– Semmiség, kicsi lány – puszilta meg a fejem búbját.