Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #5✴️

Ez a fejezet fanni_29 könyvében is megtalálható Bucky 10. címmel. Bucky nem fog lezuhanni a vonatról.

T/N = te neved

~Bucky

– Steve, nem igaz! Miért veretted össze magad már megint?! – kérdeztem idegesen.

– Már majdnem nyertem – bizonygatta.

– Ja, persze – csóváltam a fejem. – Ugye tudod, hogy önző vagy?!

– Már miért lennék az?

– Mert T/N egyedül van otthon. Betegen! Ráadásul mi ez? Egy újabb próbálkozás?! Te észlény, ezért elkaphatnak, és el is vihetnek! Ha lebuksz, mi lesz a húgoddal? Egyikünk se lesz itt neki.

– Már nincs is annyira rosszul.

– Nem ez a lényeg! Inkább menjünk haza.

~T/N

Steve megint órákra eltűnt itthonról, én pedig rettenetesen aggódtam érte.

Hál' Istennek este hat körül végre nyílt az ajtó, és Bucky lépett be rajta katonai egyenruhában, valamint Steve, természetesen egy szép monoklival.

– Na végre! Annyira aggódtam! – rohantam hozzájuk és szorosan megölelgettem őket. – Steve, miért csináltad ezt megint?

– Sajnálom.

– Hogy vagy? – kérdezte aggódva Bucky.

– Hát, végig köhögtem a délutánt, de... meg vagyok.

– Jól van – nyomott egy puszit a homlokomra. – Feküdj le, én főzök neked teát.

– Rendben – bólogattam és már a kopottas kanapé felé vettem volna az irányt, mikor megláttam, hogy a konyha felé igyekvő Bucky zsebéből kihullott egy papír. Felvettem a földről, széthajtogattam, és a szemeim egy csapásra megteltek könnyekkel.

– Buck... – motyogtam, ő megfordult, és elkeseredetten nézett rám.

– Jaj, T/N...

– Besoroztak téged? – kérdeztem szipogva.

– Igen... holnap után indulok Angliába. Sajnálom, hogy így tudtad meg. Szólni akartam, csak... vacsora után.

– Ne menj, kérlek! – öleltem meg szorosan, és csendesen sírni kezdtem.

– Muszáj. Szolgálnom kell az országot. Segítenem kell véget vetni ennek a borzalomnak.

– De mi lesz velünk nélküled? – néztem fel rá.

– Steve szépen nyugton ül itthon a seggén, és vigyáz rád. Amikor tudok, küldök levelet nektek. De, még holnap itthon leszek és arra gondoltam, ha már jobban leszel, eljöhetnél velünk a Stark Expóra este – mondta, és közben letörölte a könnyeimet.

Time skip, mert Buckyt Tony úgy kelt fel, hogy lelocsolja egy pohár vízzel...

Nem sokkal Bucky távozása után Steve-nek is lehetősége nyílt katonának állni és valahogy elintézte, hogy én is ott lehessek vele. Közben, talán meg se lepődtem, hogy Steve szerelmes lett Peggy Carter ügynökbe. Egész rendes, és még nekem is megtanított egy-két önvédelmi dolgot, tekintve, hogy a táborban sok a bunkó katona.

Aztán, egyszer csak, az olaszországi frontnál jött a hír, hogy... a százhetes nagyrészét elfogták. Tudtam, hogy Steve nem hagyná ott Buckyt, de arra nem számítottam, hogy reggel, amikor felkelek, egyes egyedül eltűnik.

Vagyis... Peggy és Stark bevallották, ők vitték el repülővel Steve-et Ausztriába. Rettenetesen aggódtam a bátyámért, és már lassan egy krátert jártam a talajba. Féltem, hogy Bucky esetleg Steve is odaveszett, és akkor nem marad senkim. Féltettem őket, mert a háború kirobbanása óta úgy gondoltam a németekre, mint valami Pokolbéli lényekre.

– T/N... – lépett mellém Peggy. – Biztos vagyok benne, hogy visszajönnek. A bátyád nagyon elszántnak tűnt, mikor elhatározta, hogy megmenti a százhetest.

– Mindig ilyen volt. Ha kitalált valamit, azt meg is akarta valósítani. Csak... nácikkal szembeszállni mégse olyan, mint kiállni egy tahóval szemben.

Néhány perc múlva elég nagy robajt hallottunk meg. Rengeteg katona gyalogolt a tábor felé idegen fegyverekkel és egy tankkal. Legelől jött... Steve és Bucky. Ahogy kinyílt a kapu, odarohantam hozzájuk és először lekevertem nekik egy-egy nyaklevest – ami a többi katonát megnevetette –, majd szorosan megöleltem őket.

– Ti idióták, annyira aggódtam értetek – motyogtam szipogva.

– Te hogyhogy itt? – kérdezte Bucky.

– Hosszú sztori. A lényeg, hogy jól vagytok.

Time skip, mert Bucky örökbefogad egy cicát...

Még aznap visszamentünk Amerikába, és a fiúk egy kis ünneplést terveztek, ahová eredetileg nem terveztem menni, de Steve és Bucky rávettek, hogy elmenjek.

A szórakozóhelyen rögtön kitűntem, tekintve, hogy nők alig voltak, ráadásul a ruha, amit még anno az iskolai bálon viseltem, kicsit(még a nornális kereteken belül) sokat mutatott.

– T/N, hát eljöttél! – hallottam meg Buckyt, mire az a néhány katona a százhetesből, akik összebarátkoztak a bátyámékkal, rögtön felém pillantottak.

– Megígértem nektek, szóval...

– Mondtam már, mennyire csinos vagy ebben a ruhában? – kacsintott Buck.

– Azt hiszem, igen – mosolyogtam.

– T/N, szeretnék mondani valamit – szólalt meg Steve. – Az a helyzet, hogy amikor beszámlotam az ezredesnek a HYDRA térképéről, megbízott, hogy a bázisokat töröljük le a térképről. Oda nem jöhetsz. Viszont az SSR bázisán várhatsz.

– Mennyiről van szó?

– Hatról. Igyekszünk minél hamarabb végezni az összessel.

– Végülis... jó, csak vigyázzatok.

Kicsit később Bucky felkért táncolni, ami miatt nagyon boldog voltam, mert az az igazság, hogy szerelmes vagyok belé.

– T/N, tudom mit gondolsz erről. Veszélyes dologra vállalkozunk, de... Minden rendben lesz. Ígérem – magyarázkodott Bucky.

– Megértem. Kötelességetek, de előtte szeretnék adni valamit – mondtam, majd lábujjhegyre álltam és egy puszit adtam a szájára. – Szeretlek, Bucky. Nem akartalak enélkül elengedni.

– Semmi baj. Én is szeretlek – fogta a kezei közé az arcom és adott egy igazi csókot.

Time skip, mert Bucky ki akarja lökni Samet a quinjetből mert féltékeny a Steve-vel való barátságára...

– Buck, ezt el se tudom hinni! Vége a háborúnak! – borultam Bucky nyakába mosolyogva, mikor Steve-ékkel véglegesen hazajöttek, még rengeteg más katonával együtt.

– Ugye? Én is nagyon örülök ennek. Nemsoká... meg fogom kérni a kezed, és alapítunk egy gyönyörű családot. Mit szólsz?

– Nagyon örülnék – mondtam mosolyogva, de közben el is szomorodtam.

– Mi bánt? – kérdezte.

– Eszembe jutott, az a sok család, akiket a németek minden lelkiismeret nélkül kiirtottak. Kár, hogy ők nem élhetik meg ezt a pillanatott.

– Tényleg kár, de ez ellen már nem tudunk mit tenni. A németeket bíróság elé állítják, és megkapják a büntetésüket. Mi pedig végre boldogan élhetünk – nyomott egy puszit az orromra.