Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🐜Scott #1🐜

Loki_isgood kérésére írtam ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Éppen az ebédet csináltam, mikor hallottam a bejárati ajtó nyitódását, valami puffanást, majd Scott szitkozódását.

– Neked is szia! – kiabáltam mosolyogva, majd elzártam a tűzhelyt és kimentem a konyhából megnézni, hogy mivel küzd ennyire.

– Ööö... Szia Édesem – nézett rám, miközben egy alacsony, de hosszabb dobozzal kínlódott.

– Abban mi van? – tudakoltam.

– Ja, ez... egy ajándék. Neked – mosolygott.

– Nincs szülinapom, és tudtommal évforduló se.

– Tudom – mosolygott, majd átnyújtotta nekem a dobozt. – Gyere, nyisd ki a nappaliban! – kérte, majd megfogta a kezem és behúzott az említett helyiségbe. Leültünk a kanapéra, én pedig kicsit tartva a meglepetéstől, leemeltem a doboz fedelét. Egy, a Scottéhoz hasonló öltözék volt benne.

– E-ezt mire fel? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.

– Hát, gondoltam, hogy lehetnénk olyan szuperhős páros, ezért nagynehezen rávettem Hanket, hogy készítsen neked is egy ilyet. De... csak úgy volt rá hajlandó, ha megmondtam milyen rovarhoz készítse. Így leszel te a Lepke!

– Lepke? Tényleg?

– Nem tetszik? – kérdezte félve.

– De, de miért pont az?

– Mert emlékeztem, mikor mondtad, mennyire szeretnéd látni a királylepkék vándorlását.

– Te komolyan emlékeztél erre? – kérdeztem elképedve.

– Persze – vont vállat.

– Tudod, a nők nagyrésze a fél karját odaadná egy olyan párért, aki megjegyzi az ilyen kis apróságokat – öleltem meg. – Nagyon szépen köszi a ruhát.

– Semmiség. Ebéd után pedig az lesz a program, hogy megtanítalak zsugorodni, később, ha ez már jól megy, majd nagyra nőni is.

– Köszi! – nyomtam egy nagy puszit a szájára. – Na, most kajáljunk – pattantam fel.

Ebéd közben végig azon pörögtem, hogy milyen jó lesz ez. Épp ezért a lehető leggyorsabban belapátoltam a kaját és ezután Scottot sürgettem.

– T/N, nyugi! Úgyse kezdem el nélküled.

– Tudom, csak már annyira várom.

Ebéd után már siettem is, felvenni az öltözékem, és mire én már abban feszítettem, Scott még akkor vette elő az sajátját.

– Scotty! Siess már! – nyavalyogtam kereszbe fekve az ágyon.

– Jól van, sietek. Néha olyan türelmetlen vagy.

– Tudom. De te így szeretsz! – vigyorogtam rá.

– Igen – sóhajtotta mosolyogva, majd nyomott egy puszit a homlokomra és bement a fürdőszobába a Hangya ruhájával. Elég volt öt percet várnom és már ki is jött.

– Gyere, odakint gyakorlunk – mosolygott, én pedig felpattantam az ágyról és máris utána siettem.

– Na, és hogy leszek még ennél is kisebb? – kérdeztem, amint leértünk az udvarra.

– A kesztyű részén mindkét oldalt van egy gomb. Nyomd meg a bal oldalit! – Így is tettem. Amint megnyomtam, olyan volt, mintha elkezdtek volna nőni körülöttem a dolgok.

Néhány pillanat múlva már Scott is ott állt mellettem mind a három centivel.

– Látod? Mondtam, hogy füvet kéne nyírnod – mutattam a fejünk fölé tornyosuló fűszálakra.

– Jó, lehet tényleg nem ártana – ismerte be.

– Viszont ez nagyon-nagyon menő. Imádlak! Köszönöm szépen! – ugrottam a nyakába.

– Semmiség – mosolygott. – Azért vettem rá Hanket, hogy ezt elkészítse, így még több időt tölthessünk együtt.