Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🔮Dr. Strange #7🔮

Köszi az ötletet, fanni_29 ❤️❤️❤️ remélem majd te is megírod.

T/N = te neved

Kicsit nehéz feladat Tony Stark asszisztensének lenni, de már hozzászoktam a furcsaságaihoz. Sőt, nagyon jól kijövünk. Ráadásul a Bosszúállókkal is remekül megvagyok. Az egyikükkel különösen jól.

Ma a csapatnak volt egy megbeszélése, de Tonyra éppen akkor jött rá a kávézhatnék. Persze nem ez volt az első eset, de mindig nagyon zavarban vagyok, ha a megbeszélésükre kell bemennem, mert akkor rám figyelnek, amíg el nem intézem, amit kell.

Már percek óta az ajtó előtt álltam, bátorságot gyűjtve, hogy bemenjek. Végül vettem egy mély levegőt, bekopogtam, majd a papír kávéspohárral a kezemben benyitottam.

– Na végre, T/N! Kezdtem aggódni, hogy valami bajod lett – mosolygott Tony, miközben átvette tőlem a kávéját.

– Nem akarok beleszólni, de szerintem egy egyszerű asszisztensnek nem kéne bejárkálnia a megbeszélésekre – jegyezte meg Strange, mire én csak felvontam az egyik szemöldököm.

– Bocsánat, édesem! Legközelebb hozok neked teát – mosolyogtam, majd leesett mit mondtam, és elpirulva siettem ki a helyiségből.

Miután becsuktam az ajtót, kicsit ijedten meredtem magam elé. A többiek nem tudták, hogy Stephennel randizunk, így most tuti elég kellemetlen helyzetbe hozhattam szegényt.

Összeszorított fogakkal indultam tovább a dolgomra, egy emelettel feljebb.

~Stephen

Miután T/N kisietett a helyiségből, a többiek – főleg Stark – meglepődve néztek rám.

– Mióta és miért is randizol te az asszisztensemmel? – kérdezte a milliárdos.

– Mióta is? Kábé három hónapja. A kérdésed második részére nem kell hosszú választ adnom. Mármint miért randiznak egymással az emberek?

Time skip, mert Stephennek nem kell háziállat, elvégre ott a köpenye...

~T/N

Jó fél órával később is még mindig a dolgomat csináltam, éppen átolvastam egy lapot és közben indultam megkeresni Tonyt, de egyszer csak elfogyott a lábam alól a padló. Ijedt sikítással vártam a becsapódást, de az nem jött.

Óvatosan kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy Stephen karjaiban vagyok. Felpillantottam a plafonra, és láttam a szikrázó narancssárga kört.

– Komolyan? – vontam fel a szemöldököm. – Majdnem szívrohamot kaptam.

– Bocsánat, de gondoltam, így gyorsabb lesz – mondta, és letett a karjaiból.

– Nagyon haragszol, mi? – kérdeztem szégyenemben elpirulva.

– Miért haragudnék? Mert magyarázkodnom kellett Starknak, hogy miért randizok az alkalmazottjával? Ugyan. Rosszabbat is túléltem már. Mi lenne, ha elvinnélek vacsorázni, miután végeztél?

– Te és kaja? A legtökéletesebb randi – mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.