Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🖤T'Challa #10🖤

Avengers x Originals crossover

T/N = te neved
L/N = lányotok neve

– T'Challa, te komolyan tartasz a testvéreimtől? – nevettem, miközben New Orleans utcáin sétáltunk.

– Nem tartok tőlük. Na jó, talán egy kicsit, de ostoba lennék, ha nem tenném.

– Figyelj, erre nincs szükség  Kedvelnek téged. Főleg, mert segítettél rajtam. Tudják, hogy terhes voltam, képeket is küldtem L/N-ról/ről. Nem azért jöttünk hónapokkal a pici születése után, mert fogalmuk se volt róla – pillantottam le a kezemben szundikáló kislányunkra. – Tudod... életem legjobb döntése volt, hogy Freyával levetettem magamról az engem halhatatlanná tévő bűbájt.

– Ezért haltál meg majdnem Wakanda határánál. De... egyet értek. Így itt van nekünk ez a kis csöppség.

– Pontosan – mosolyogtam.

Hamarosan megérkeztünk a már nagyon ismerős, rengeteg emléket idéző házhoz. Mosolyogva adtam oda T'Challa-nak L/N-t – aki erre fel is ébredt, és érdeklődve tekintgetett körbe –, majd benyitottam a kovácsoltvas kapun.

A belső udvar elsőre üresnek tűnt, de aztán megpillantottam a bátyámat, ahogy nekem háttal állva fest.

– Nik. Szia – köszöntem halkan, mire megfordult, letette az ecsetet, és szorosan a karjaiba zárt.

– Szervusz, drága kishúgom – mondta, és a hangjából megállapítottam, hogy mosolyog. – Nem számítottam a látogatásotokra – engedett el.

– Gondoltuk, ideje megismerkednetek az unokahúgotokkal – vontam vállat, majd átvettem T'Challa-tól a pici L/N-t.

– Úgy látom, Wakanda a világ legaranyosabb trónörökösével is büszkélkedhet.

– Bizony. A többiek itthon vannak?

– Elijah-t és Hayleyt kivéve igen. Mindjárt megyek, szólok neki – mosolygott.

– Erre nem lesz szükség, Nik – szólalt meg a lépcső felől Rebekah hangját.

Már minden testvérem ott volt a lépcső tetején, és sietve jöttek köszönteni minket.

– Te jó ég! Ő az unokahúgunk? – olvadozott Bekah.

– Igen. L/N-nak/nek hívják – mosolygott T'Challa.

– Meg kell hagyni, imádnivaló apróság – cirógatta meg L/N sötét hajacskáját Kol.

– Volt kitől örökölnie – vigyorogtam. – Amúgy nem akarnánk leülni?

A többiek elnevették magukat, majd leültünk a kanapékra, és így L/N-t a lábamra ültettem.

– Minden rendben volt, amikor megszületett? – kérdezte Rebekah.

– Persze. Nem volt semmi baj – pusziltam meg a kislányom fejecskéjét.

– Az jó. Majd akkor kell vigyázni, ha lesz négy-öt éves – mondta Nik, miközben próbáltam tekintettel sugallni, hogy maradjon csendben.

– Miért? – kérdezte T'Challa.

– Mert Mikaelson elsőszülött. A nagynénénk erős boszorkány volt. Freya szintén az, és Hope-nál is mutatkoznak már a varázslat jelei.

– Ezt miért nem mondtad? – nézett rám T'Challa.

– Csak... úgy voltam vele, még ráér. Hisz' L/N picike. Figyelj, felmegyek, kiülök az erkélyre – motyogtam, majd átadtam neki a kislányunkat, és felsiettem az emeletre, a régi szobámba.

Leültem az erkélyen lévő székre, és hallgattam. New Orleans zajait. Féltem, hogy T'Challa esetleg haragszik rám, amiért elhallgattam előle ezt a "családi átkot".

– Remélem tudod, hogy nem vagyok mérges – hallottam meg a kellemes mély hangját a szobából, majd pár pillanattal később kilépett az erkélyre, és a kezembe adta L/N-t, aki rögtön hozzám bújt.

– Tényleg? – néztem rá, miközben leült a mellettem lévő székre.

– Szerinted tudnék rád harahudni? Ráadásul nem is hazudtál, mert magad mondtad, hogy elmagyaráztad volna. És igazad volt, hogy még ráérünk.

– Tényleg nem haragszol?

– Miért tenném? Valamint Freya elmagyarázta, hogy van ez. Elég sokat kell majd idejönnünk, de L/N-nak/nek nem lesz baja, és legalább gyakrabban látod a testvéreidet.

– Annyira szeretlek, T'Challa – mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.