Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #1✴️

Vanadyn kérésére itt az első Bucky. Az ötlet fanni_29 - től származik, nála is megtalálható a fejezet ❤️❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

1943.

Miután Steve Rogers, avagy Amerika Kapitány megmentette a 107-est a HYDRA markaiból, és információkat hozott az elrejtett bázisokról, a sereg titkos helyén egy megbeszélés volt tervben.

Épp a szükséges papírokkal indultam a megfelelő helyre, mikor beleütköztem valakibe.

Csak ne az ezredes legyen. Csak ne az ezredes legyen – imádkoztam magamban, tudván, hogy a felettesem leordítaná a fejem.

– Jól van, hölgyem? – kérdezte a férfi. Ez nem az ezredes hangja volt.

– I-igen, elnézést kérek, nem akartam nekimenni magának – hadartam, majd felpillantottam rá, és a lélegzetem is elakadt.

A férfi elképesztően jóképű volt. Katonai sapkáját kicsit félrecsapva viselte, barna haja tökéletesen beállítva, egyenruhája nagyon jól kiemelte a testalkatát. Kékesszürke szeme vidámságtól csillogott. Ránézésre pont az esetem.

– Biztos minden rendben?

– Persze – mosolyodtam el, és gyorsan megigazítottam a hajam.

– V/N, ne most flörtöljön az őrmesterrel, hanem haladjon a dolgára! – szólt rám az ezredes, aki ebben a pillanatban haladt el mellettem. Szégyenemben elvörösödtem, és lehajtottam a fejem
Miután a felettesem tovább állt, az őrmester az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.

– Nincs semmi baj. Én kérek bocsánatot, amiért feltartottam. Egyébként a nevem James Barnes őrmester.

– T/N V/N – motyogtam elpirulva.

– Maga katona?

– Ugyan, dehogy. Papírmunkával foglalkozok.

– Értem. Most inkább hagyom, hogy menjen a dolgára, mielőtt jobban leszidják – mosolygott, és utamra engedett.

Azonban arra nem számítottam, hogy a megbeszélésen is látni fogom. Ahogy belépett a helyiségbe, meglepődtem. Ő pedig egy mosolyt küldött felém, és helyet foglalt Steve Rogers mellett.

Time skip, mert Loki olyan dolgokká alakul át, amit a Bosszúállók szeretnek, hogy megijeszthesse őket...

Ahogy vége lett a megbeszélésnek, indultam volna a dolgomra, de Barnes elkapta a karom, én pedig kérdőn néztem rá.

– Akkor gondolom maga nem jön holnap bevetésre – mondta kicsit csalódottan.

– Nem. Simán seggbe rúgom azokat, akik nem hagynak békén egy szórakozóhelyen, de bevallom, félek a halálgyárakat működtető németektől.

– Elhiszem. Esetleg meghívhatom egy italra?

– Sajnálom, de nem. Holnap bevetése lesz, és az hiányzik, hogy lerészegedjen – mosolyogtam rá.

2016.

A mai napig emlékszek, mennyire mélységesen szomorú voltam, mikor 1945-ben Steve és a csapata többi tagja úgy jött vissza, hogy James lezuhant a vonatról. Ennek az lett az eredménye, hogy betörtem Zola orrát.

Aztán valahogy rávettem az ezredest és Steve-et is, hogy elkísérhessem az utolsó bevetésre az Alpokba. Úgy voltam vele, nem muszáj túl élnem, mert akkor láthatnám Jamest.