Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #10💚

T/N = te neved

– Loki, mondd csak... gondolkoztál már azon, milyen lenne, ha lennének gyerekeink? – fordultam felé az ágyban, miközben aludni készültünk.

– T/N, hogy jönnek neked ilyen kérdések este tizenegykor? – vonta fel a szemöldökét.

– Nem tudtom. Csak válaszolj!

– Nekem? Gyerekeim? Örökölhetik a jégóriás képességeimet. Meg aztán szerinted tudom, hogy kell jó apának lenni?

Nos, igazából nem ezt a választ vártam, és ez nagyon rosszul esett, főleg, hogy épp azért kérdeztem, mert két és fél hónapja kiderült, hogy babát várok, csak amíg abban a szakaszban voltam, amikor bármi megtörténhet, nem akartam elmondani.

Végül csalódottan sóhajtottam egyet, majd átfordultam a másik oldalamra, így Lokinak háttal feküdtem.

– Jó éjt – motyogtam.

Time skip, mert Loki utálja a nyarat, és maxra kapcsolja a légkondit...

~Loki

Másnap T/N még mindig meg volt rám sértődve, csak fogalmam se volt, miért. Ezért úgy döntöttem, megkérdezem azt, akivel minden gondolatát megosztja. Wandát.

A Skarlát Boszorkányt a konyhában találtam meg, kezében egy doboz jégkrémmel és egy kiskanállal.

– Wanda, muszáj kérdeznem tőled valamit – léptem oda hozzá.

– Bocs, de nem adok a jégkrémemből, ugyanis én vettem.

– Mi? Nem ezt akartam.

– Ja, jó, csak mert már hárman próbálkoztak be. Akkor mit akartál, kérdezni? – tudakolta két falat jégkrém között.

– T/N tegnap este valami olyasmit kérdezett, akarnék-e gyerekeket, de miután azt mondtam, hogy nem lennék jó apa, és valószínűleg örökölnék azt a részem, amit nem akarnék, egyszerűen megsértődött. Mi baja?

– Magadtól nem jöttél rá?

– Nem. Fogalmam sincs, mi lelte!

– Nyugi! Ne kapd fel a vizet! – csitított. – Nekem elmondta, de azt is kérte, hogy ne áruljak el semmit.

– Wanda, bocsánatot akarok kérni T/N-tól/től, de amíg nem tudom miért haragszik, addig elég nehéz lesz.

– Jó, az a helyzet, hogy... T/N babát vár. Már tudja egy ideje, csak még várni akart, hogy biztos legyen a dolog. Figyelj, akármi is a véleményed, óvatosan közöld, mert elképesztően boldog.

Csak bólintottam, majd elindultam megkeresni T/N-t.

~T/N

A napot a szobámbat töltöttem, és olvasás közben akaratlanul is a hasamat simogattam.

Egyszer csak nyílt az ajtó, és Loki kukkantott be.

– Beszélhetünk? – kérdezte óvatosan.

– Persze – sóhajtottam, majd megjelöltem, hol járok és becsuktam a könyvemet.

– Wanda rávilágított, miért haragszol rám.

– Tessék?! Elmondta?

– Igen, de ne haragudj rá! Megkértem, mert nem tudtam, mi történt.

– És most változott a véleményed, vagy továbbra se akarsz gyereket?

– Nem azt mondtam, hogy nem akarok. Arra céloztam, hogy félek. Tudom, hogy rossz apa lennék, és ha azt az oldalamat örökli, tönkreteheti az életét.

– Loki, nem tudhatjuk előre mi lesz, viszont azzal tisztában vagyok, hogy nem lennél rossz. Itt lennék, segítenék – mosolyogtam. – Akármi fog történni, együtt meg tudjuk oldani.

Time skip, mert miért ne ¯\_(ツ)_/¯

Már eltelt négy hónap, és Lokival éppen a babaszobát készítettünk elő. Pont a falat festettük, amikor hirtelen eszembe jutott valami. Felkaptam az egyik ecsetet, és mivel Loki háttal állt nekem, nem láthatta, mire készülök.

Végig húztam a pólója hátán a barackszínű festékben úszó ecsetet, mire ő egy méterrel arrébb ugrott ijedtében.

– Mi az? Azt hittem, bírod a hideget – vontam vállat mosolyogva.

– Na gyere csak ide! – vigyorgott, majd ő is kezébe vett egy ecsetet, és konkrétan fél másodperc alatt utolért, tekintve, hogy annyira nem tudok futni.

Azonban, ahelyett hogy engem kent volna össze, a saját tenyerén húzta végig az ecsetet, majd a fehér pólomra tette a kezét, éppen a hasamhoz.

– Ezek után mondja valaki, hogy nem vagy aranyos – mosolyogtam és nyomtam egy puszit az orrára.