Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #10🇺🇲

Leilla19 kérésére ❤️☺️

Újabb Fate: Winx saga crossover. Itt T/N egy tűztündér.

T/N = te neved

Sikeresen átjutottam a Másvilágról az emberek közé, de egy Perzselt által okozott sérülésel az oldalamon ezt igen nagy sikernek könyveltem el.

Egy New York nevű városban botladoztam, miközben az oldalamon már egy igen nagy vörös folt tarkította a felsőmet. Az utcák teljesen üresek voltak, valószínűleg a kánikula miatt.

A következő pillanatban megbotlottam a saját lábamban, és neki estem egy épületnek, de sikerült megkapaszkodnom. Ám, ekkor hátulról belém szaladt valaki, és a hátamra estem. A Nap rettenetesen a szemembe sütött, de homályosan láttam, hogy valaki felém hajol, aztán minden korom sötét lett.

Time skip, mert Steve törülközője Amerika zászló mintás...

Lassacskán kinyitottam a szemeimet, és egy vakítóan fehér, és a nagy ablakok ellenére kellemesen hűvös helyiségben feküdtem. Óvatosan ki akartam tapintani az oldalamon a hatalmas, hosszú vágást, de csak a kötést találtam. Ráadásul tiszta póló volt rajtam. Felemeltem az alját, és láttam a nagy, fehér kötést, amit az oldalamra ragaszottak.

Fel akartam ülni, de a sérülés helyébe fájdalom nyilalt, így vissza hanyatlottam a párnákra. Pár pillanatig bámultam a plafont, majd meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Egy magas, izmos férfi lépett be. Szőke haja és kék íriszei voltak, ami rettentő jóképűvé tette az én szememben.

– Örülök, hogy felébredtél – mondta. Az ágyam mellé húzott egy széket, majd leült.

– Ki vagy te? – kérdeztem.

– Steve Rogers. Tudod... én löktelek fel. Sajnálom.

– Ugyan, pillanatokkal azelőtt majdnem hasra estem a saját lábamban. Amúgy a nevem T/N, és... hol vagyok?

– A Bosszúállók Toronyban.

– Mi? Hol?

– Nem hallottál még rólunk?

– De, egy kicsit, néhány alfeás lánytól. Solariában nem beszélnek sokat rólatok.

– Az hol van?

– Solaria egy másik dimenzióban, a Másvilágon egy ország. Tündérek laknak ott, akik a négy elem valamelyikét tudják uralni. Én tűztündér vagyok.

– Meg fogsz lepődni, de hiszek neked.

– Tényleg, és hol a többi ember? – kérdeztem.

– Épp arra próbálnak rájönni, hogy miért volt a sebedben korom.

– A Perzseltek már csak ilyenek – vontam vállat.

– Perzseltek?

– Igen. Fura lények Solariában. Ha megharapnak, vagy megkarmolnak, azt csak úgy lehet meggyógyítani, ha azt a Perzseltet megölik. Addig arra kell vigyáni, ne fertőződjön el, mert ha eléri a szíved, valakinek meg kell ölnie.

– És... amelyik téged megkarmolt...

– Halott. Még azelőtt éreztem, hogy átjöttem volna ide a portálon keresztül.

Time skip, mert Steve imádja a július negyedikei tűzijátékot...

Két héttel később...

– T/N? – nézett rám Tony.

– Hm? – fordultam el a vicces sorozattól, amit néztem.

– Nem mintha zavarnál, de visszamész valamikor az Alfeába?

– Nem hiszem. Olyan változás történt a tanári karban, ami nem igazán jön be. Pedig szívesen segítettem Bloomnak az erejével... – mondtam, majd felálltam, és a konyhába mentem egy kis teáért.

– T/N, beszélhetünk? Kint az erkélyen? – kérdezte halkan Steve, aki történetesen épp a konyhából lépett a nappaliba.

– Még nekem is meleg van odakint, de persze – vontam vállat, majd követtem Amerika hősét az erkélyre, a rekkenő hőségbe. – Minden rendben?

– Persze... csak azt akartam kérdezni, hogy... lenne-e kedved... elmenni valahová valamelyik este, amikor hűsvösebb lesz?

– Ezer örömmel, Steve – mosolyogtam.