Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #17🏹

ReginaOrss8 kérésére ❤️

T/N = te neved

Egy elég szeles estén Clinttel épp otthon voltunk, és közösen főztük a vacsorát.

– Elég csúnya idő van – néztem ki a konyha ablakon.

– Igen, szerintem esni is fog – húzta el a száját.

– Lucky idebent van már? – kerestem a tekintetemmel a kutyánkat.

– Innen látom, hogy befoglalta a kanapét.

– Akkor jó. Nem lenne jó bárkinek is kint maradnia ilyen időben.

Ekkor valami fura neszt hallottam odakintről. Valószínűleg nem képzelődhettem, mert Lucky is leugrott a kanapéról, és a bejárati ajtót kezdte el kaparászni.

– Mi van ezzel a kutyával? – lepődött meg Clint.

– Te nem hallod?

– Haha, nagyon vicces – morgolódott.

– Tudod, hogy csak véletlen csúszott ki. Csak rajtad kívül nincs majdnem süket ismerősöm. Meg kéne néznünk mi van odakint.

– Végül is... – értett egyet, de azért a biztonság kedvéért magához vette az íját és egy nyilat.

Az ajtóhoz mentünk, majd mikor óvatosan kinyitottam, Lucky a verandára sietett, és elkezdett szaglászni valamit.

– Mi ez itt? – kérdezte Clint.

– Mindjárt meglátjuk – léptem ki a verandára, és mikor leguggoltam Lucky mellé, meg is kaptam a választ. – Clint, ez egy babahordozó! Benne egy kábé másfél éves babával!

– Komolyan? – guggolt le mellém, hogy ő is lássa. – Vigyük be. Hideg van kint.

Kissé kétségbeesetten bólintottam, és felálltam, miközben Clint kézbe vette a hordozót.

Odabent letettük a dohányzóasztalra, és miközben azon gondolkoztunk, mi legyen, Lucky folyamatosan a kislányt szimatolta.

– Fejezd be! – szólt Clint a kutyára. – Most mit csináljunk? Hívjunk rendőrt?

– Nem tudom. Egyáltalán ki lehetett ilyen borzalmas ember, hogy ilyen időben kint hagyjon egy babát? – Eközben kivettem a kislányt a hordozójából, és az ölembe ültettem. – Olyan aranyos. Hogy mondhattak le róla?

– Nem tudom. Bár, tényleg nagyon aranyos – mosolygott, és az ujjaival megfésülgette a kicsi haját. – Talán várnunk kéne reggelig, és utána kitalálni valamit.

– Ja. Bár nem hiszem, hogy előkerülnek a szülők. Ha rajtuk múlik, a kicsi meg is fagyhatott volna. Nem kéne adni valami nevet ennek a csöppségnek?

– De. Anyámat Edith-nek hívták. Mi lenne, ha róla neveznénk el?

– Kedves ötlet – mosolyogtam. – És szerintem most keressünk valami ennivalót a kis Edith-nek.