Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #8💙

Köszi az ötletet fanni_29 💙💙💙

⚠️Öngyilkossági kísérlet van benne, úgyhogy, aki nem szeret ilyet olvasni, nyugodtan keressen valami, mást :)

T/N = te neved

Pietróval több, mint egy évig voltunk együtt, mielőtt elég csúnyán szakítottunk volna. Azóta egy légtérben se tudunk meglenni.

Épp reggeliztem, mikor Pietro lépett ki a liftből és egyenesen a hűtőhöz ment.

– Szia, Pietro – köszöntem halkan.

Azonban ő nem reagált semmit. Lehet, hogy csúnya vége lett a kapcsolatunknak, de szerettem volna, ha jóban vagyunk. Ez piszok nehezen ment, mert elég... bunkón viselkedett velem az elmúlt hónapokban és egyre rosszabbul viseltem.

– Bocs, de ha nem hallottad...

– Képzeld el, hallottam. Csak éppen nem érdekel, mit akarsz. Nem véletlen szakítottunk. Elegem volt abból, hogy addig szólongatsz, amíg nem válaszolok, folyton rám akaszkodtál, még az edzéseken se hagytál békén.

– Pietro... én... nem is tudtam, hogy ilyen véleménnyel vagy rólam. Bocsánat, hogy idegesítettelek. Többet nem fordul elő. Ígérem – motyogtam, a könnyeimmel küszködve, majd elindultam a lift felé. – Amúgy... van még süti a hűtőben – mosolyodtam el szomorúan, és már meg se próbáltam rejtegetni a könnyeimet.

~Pietro

Miután T/N csendesen sírva lépett a liftbe, és becsukódott mögötte az ajtó, hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Nem is gondoltam komolyan, amit mondtam.

Tudtam, hogy túllőtem a célon. Azt hiszem jobb, ha nem játszom meg magam tovább. Várok egy kicsit, hogy lenyugodjon, aztán mindenképp beszélek vele.

Megettem két muffint, amit a hűtőben találtam és villámsebességgel mentem fel a lépcsőn T/N szobájához. Bekopogtam, de nem kaptam választ.

– T/N, kérlek nyisd ki az ajtót! Beszélni szeretnék veled! – kopogtam továbbra is nagy erővel, de semmi válasz.

Benyitottam, és a szoba üres volt. T/N nagyon rendszerető, de most eleggé nagy volt a kupi. Azonban az asztalán ott hevert egy összehajtogatott lap, rajta a nevemmel.

Odaléptem, szét hajtogattam a hullámossá vált, kis pöttyökben nedves lapot, majd megpillantottam rajta T/N kusza, sietős írását.

Drága Pietro!

Tudom, elég csúnyán váltak el útjaink, de remélem tisztában vagy vele, hogy még mindig szeretlek. De én ezt az egészet, a szidalmakat, meg a kiabálást már nem bírom. Épp ezért... megoldom, hogy többet ne idegesítselek. Mindig szeretni foglak téged, Speedy. Mondd meg Wandának, hogy ő volt a legjobb barátnőm és hálás vagyok neki mindenért.

Csókol,
T/N

Egy pillanatra könnyes szemmel, lefagyva meredtem a levélre. Ő most tényleg búcsúlevelet hagyott nekem? Akkor tényleg borzalmas ember lehetek. Észbe kaptam, ledobtam a levelet az asztalra, majd meg se álltam a torony tetejéig. Kirontottam az ajtón, és láttam, ahogy T/N ott áll a tető szélén, bámulja az alattunk elhaladó autókat és embereket.

– T/N... Kérlek ne tedd! – mondtam halkan.

~T/N

– T/N... Kérlek ne tedd! – hallottam meg a hátam mögül Pietro hangját.

– Most bezzeg érdekel? – kérdeztem hátra se fordulva.

– Mindig is érdekelt, Printsessa. Kérlek, beszéljük meg! Mindent elmagyarázok – könyörgött. – Annyira sajnálom, amiket mondtam.

– Pietro, már felesleges magyarázkodnod. Kérlek, hagyj! – sírtam.

– Nem lehet Printsessám! – mondta, majd közvetlen mögém rohant és a karjaiba vett.

– Pietro! Tegyél le! – kapálóztam és a mellkasát ütögettem.

– Nem. Nem engedem. Végig fogsz hallgatni! – jelentette ki, ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét villámsebességgel indult le a tetőről és meg se állt a szobájáig.

Odabent letett az ágyára, majd bebugyolált a takarójába, mint régen, és becsukta az ajtaját, végül pedig leült mellém.

– Printsessám, sajnálom, amiért olyan csúnyán szakítottam veled – kezdte. – Meg azt is sajnálom, ahogy az elmúlt hónapokban bántam veled. Semmit nem gondoltam komolyan. Nem vagy idegesítő, sose voltál túl sok nekem, és azt se mondtam komolyan, hogy fogynod kéne. Úgy vagy jó, ahogy vagy. Tudom, hogy ezek után nem lesz könnyű megbocsátanod, de kérek! Ha már úgy érzed, képes vagy rá tedd meg! – Csak mondta és mondta, közben pedig a könnyei egyre csak gördültek le az arcán.

– Akkor miért voltál velem ilyen goromba? – szipogtam, miközben ő óvatosan magához húzott és a hátamat kezdte el simogatni.

– Mert jobbat érdemelsz nálam. – Erre felkaptam a fejem, és csak néztem a kék szemeibe.

– Nálad jobbat?

– Igen. Olyan sok hülyeséget csináltam. Embereket bántottam, és igenis tehetek arról, hogy elpusztult Novi Grad. Az otthonom. Rossz ember vagyok

– Tévedsz. Azért tettetek meg bizonyos dolgokat Wandával, mert azt hittétek, az a jó. Novi Grad pedig nem a ti hibátok. Pietro, nálad jobb embert sose találnék. Lehet ennek pont az ellenkezőjét érzed, de...

– Az előbb miattam akartál leugrani! Ezek után...

– Piet! Jó ember vagy. Tenned kell azért, hogy megbocsássak, de tudom, hogy megoldod – töröltem le a könnyeimet, majd az övéit és puszit nyomtam az arcára. – Köszönöm, hogy megmentettél. Visszagondolva, ostobaságra készültem.

– Igen. De ne félj, segítek, hogy újra jól érezd magad, Printsessa.