💚Loki #7💚🎄

658 58 12
                                    

T/N = te neved

Ez lesz az első karácsonyom, amit már otthonról elköltözve töltök. Épp ezért már belestem jó pár boltba a tökéletes díszekért és műfenyőért.

Kicsit kezdett elegem lenni, hogy sehol sem találom a megfelelő dolgokat. Viszont egyelőre úgy tűnt kezdek sikerrel járni.

– Hé, te, midgardi! – hallottam egy ismeretlen hangot, és mivel a közelemben nem volt senki, feltételeztem neken szólt.

– Már nem azért, de ez piszok nagy bunkóság – jegyeztem meg, miközben megfordultam. – Úristen! Te Loki vagy! Hű, nem is hittem volna, hogy valamikor találkozunk. Mondhatnám úgy is, hogy a rajongód vagyok.

– Nem kell gúnyolódni, apró midgardi – morogta megsértődve.

– Na! Nem gúnyolódtam, és nem, én vagyok kicsi, hanem te vagy magas – tettettem duzzogást. – Szóval, miért szólítottál, meg ilyen udvariatlanul?

– Mi ez a sok fura és csillogó dolog? – nézett körbe elveszetten.

– Karácsonyi díszek. Tudom, hogy ezt ti, Asgardban nem ismeritek. Földi szokás. Általában a családdal ünnepeljük.

– Ó... És ettől hogy szabadulok meg? – emelte fel az egyik kezét, amit piros csillám fedett.

– Jaj, hozzá nyúltál egy csillogós díszhez, mi? – kérdeztem mosolyogva, mire bólintott. – Várj, segítek – mondtam, majd lesepertem a kezéről a port, aminek egy része most az én tenyeremre került, de csak beletöröltem a farmeromba.

– Kö-köszönöm – mosolyodott el.

– Szívesen. Amúgy T/N vagyok.

Ekkor felbukkant a kissé ideges Sólyomszem.

– Loki, nagyon örülnék, ha nem azzal kéne még a plusz időt töltenem, hogy téged keresselek. Nem ezért egyeztem bele, hogy elgyere velem – szidta le az istenséget, majd észrevett engem. – És lehetőleg a randidat se most szervezd!  – ragadta karon Lokit és maga után vonszolta, de azért a fekete hajú intett egyet nekem.

Time skip, mert a Bosszúállók Lokit poénból körbetekerik égősorral...

Elérkezett karácsony délelőttje. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok Lokira, de kételkedtem benne, hogy újra összefutnánk.

Épp le akartam ülni egy bögre forrócsokival a kanapéra, megnézni egy karácsonyi filmet, amikor kopogtak.

Sóhajtva tettem a dohányzóasztalra a bögrémet, majd mentem ajtót nyitni. Igencsak meglepődtem, ugyanis Loki állt a lakásom ajtaja előtt.

– Szervusz, apró midgardi – nézett rám a szokásos pimasz mosolyával.

– Szi-szia. Hát te? – kérdeztem. – Honnan tudtad meg, hol lakok?

– Az legyen az én titkom – kacsintott. – Bejöhetek?

– Persze – mosolyodtam el.

Ahogy belépett a nappaliba, kicsit elkomorodott az anyáék által küldött ajándékok láttán.

– Hoznom kellett volna valamit? – kérdezte.

– Nem. Nem tudhattad – legyintettem. – Kérsz forrócsokit?

– Nem állítom, hogy ismerem, de igen – mosolyodott el.

Így történt, hogy Loki nálam töltötte az egész napot. Hozta a formáját, de nagyon udvarias és rendes volt velem.

Aztán valamikor este nyolc körül indult el.

– Ez egy igazán csodálatos nap volt – mosolygott rám, és egy puszit adott az arcomra, én meg belepirultam a gesztusba. – Szívesen folytatnám még. Holnap ráérsz?

– Igen – mosolyogtam.

– Jó éjt, Pöttöm – kacsintott.

Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now