Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Chris Evans #1▪️

Vanadyn, kérte ezt is 😁❤️

T/N = te neved

Azt hittem, mikor összejöttem Chrisszel, meg összeköltöztünk, hogy minden reggeli ébredés tiszta vidám lesz.

Erre ma konkrétan úgy ébredtem, hogy nem kapok levegőt, fáj a torkom, és minden bajom van.

– Chris – lökdödtem meg óvatosan a mellettem alvó szerelmemet, hátha felébred. Nem jártam sikerrel. – Chris, légyszi kelj fel! Nem vagyok jól. – Erre már lassan kinyitotta a szemét, és amint eljutott a tudatáig, mit mondtam, rögtön felébredt.

– Mi a baj? – kérdezte aggódva.

– Megfázás – adtam a tömör választ.

– Jól van, mit hozzak fel?

– Valami kis reggelit, a dobozos zsepit, mert tegnap lent hagytam, teát, meg valami gyógyszert a torkomra. De egyébként én is le tudok menni érte, nem lázas vagyok.

– Felejtsd el. Beteg vagy. Majd én felhozok mindent. Pihenj nyugodtan – nyomott puszit a homlokomra, majd felkelt és elindult kifelé a szobából.

Nyakig betakaróztam, de akkor melegem volt. Lerúgtam magamról a takarót, de úgy meg fáztam. Lehet, hogy közben el is szundítottam, bár nem vagyok benne biztos, de annyit tudok, hogy, mikor legközelebb kinyitottam a szemem Chris jött be, kezében egy tálcával.

– Hm, mi jót hoztál? – ültem fel.

– Hát, emlékeztem, hogy mondtad, ha beteg vagy, nem tudsz sokat enni, ezért hoztam fel gyümölcsöt. Meg mézes teát, és gyógyszert.

– Azt látom, a tál tartalmának felét felhoztad – nevettem, de abból köhögés lett.

– Jól van, nincs semmi baj – simogatta a hátam, amíg abba nem hagytam a köhögést.

– Utálok beteg lenni – motyogtam, és örültem, hogy nem szakadt ki a tüdőm a helyéből.

– Elhiszem.

Miközben a gyümiket ettem, sikerült rátukmálnom Chrisre néhány szem szőlőt, mondván, hogy ha már meg nem csókolhatom, valamivel csak háláljam meg.

Ezután, az egész napom abból állt, hogy az ágyban fetrengtem, közben Chris ápolt engem, vagy elment a boltba egy újabb doboz zsepiért. De, mikor épp semmi bajom nem volt, filmeztünk, esetleg pihentünk. Nem mondanám, hogy estére ettől jobban lettem, de örültem, hogy Chris ennyire gondomat viselte.

– Tudod, azért remélem, hogy ennél betegebb nem leszel. Nem tudom, meddig bírnám még ki, hogy nem csókollak meg – mondta vigyorogva, miközben alváshoz készülődtünk.

– Hát én is elondhatom ugyanezt – mosolyogtam. – Szeretlek, és hálás vagyok, amiért így gondoskodtál rólam.

– A barátnőm vagy. Még szép, hogy ezt tettem. És nagyon szeretlek – húzott magához és egy puszit nyomott a fejem búbjára.