Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Jeremy Renner #4▪️

T/N = te neved

Szomorokodva ültem a nappaliban, és a tévét néztem. Nagyon hiányoltam Jeremyt, aki jelenleg forgatáson volt egy totál másik államban, és haza se jön még kábé egy hónapig.

Éppen egy kis ropit rágcsáltam, amikor hallottam, hogy valaki leparkol a ház elé. Gondoltam, talán a szüleim jöttek látogatóba, esetleg a barátaim közül valaki, így még nem álltam fel a fotelból.

Néhány pillanattal később nyílt az ajtó, ami már csak azért fura, mert be volt zárva, és rajtam kívül egy személynek van kulcsa a házhoz, de ő nincs is az államban.

Hamarosan az előtérből a nappaliba vezető ajtó is kinyílt, és végre megpillanthattam az érkezőt. Jeremy volt az, begipszelt karral.

– Jeremy! – pattantam fel mosolyogva, odasiettem, majd szorosan megöleltem. – Mi történt veled?

– Egy kis baleset a forgatáson. Nyugi, nem rendes törés, csak megrepedt a könyököm – puszilta meg a homlokom. – De legalább itthon lehetek veled, meg a picivel – cirógatta meg a gömbölyödő hasamat.

– Kérsz teát?

– Nyugodtan ülj csak le, és pihenj. Megoldok mindent.

– Csak az egyik kezedet tudod használni – csóváltam a fejem mosolyogva. – Inkább csüccs, és hozom a teát. A pici még nem akadályoz semmiben.

– Jól van – adta meg magát, majd leült a kanapéra, miközben én a konyhába mentem, hogy készítsek teát, meg keressek valami nasit.

– Amúgy hogy történt ez a kis baleset? – utaltam a gipszére.

– Harc jelenet közben ráestem a karomra – ismerte be, mire szomorú mosollyal néztem rá.

– Ez mennyi idő kiesés?

– Ami az én jeleneteimet illeti... Még az esés után felvettünk néhány húzósabbat, aztán elmentem megnézetni, és legalább egy hónapig nem tudok menni forgatásra.

– Ó... nagyon sajnálom. De legalább itthon leszel velem és a kicsivel – mosolyogtam.

Tíz perc múlva kész lett a két bögre tea, meg vittem egy kis rágcsálnivalót, és leültem Jeremy mellé.

– Jó, hogy végre itthon vagyok?

– Nagyon. Annyira hiányoztál, ráadásul tegnap nagyon álmos voltam, így beszélgetni se tudtunk – bújtam hozzá.

– Hát, most már jó ideig nem megyek sehová – kacsintott.