Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #15❤️Highschool AU

fanni_29 ötlete, és remélem nem baj, hogy egy picit átírtam ❤️❤️❤️

T/N = te neved

A végzős év tele van nehézségekkel. Főleg, ha Tony Stark az osztálytársad. Alapból nem lenne vele semmi bajom, elvégre okos, meg jól is néz ki, de ezutóbbit alaposan kihasználja. Épp ezért próbáltam láthatatlan maradni a számára, nem akartam egy újabb név lenni az igen hosszúra nyúlt listáján.

Közeledtünk a tanév végéhez, ami miatt rengeteget tanultam, de persze még idén is el kellett mennünk osztálykirándulásra, ahelyett, hogy nyugodtan otthon ülhettünk volna, az érettségire készülve.

– T/N, miért magolsz még mindig? – kérdezte a mellettem ücsörgő Bucky, a focicsapat egyik jeles tagja. – Az osztálykirándulás a pihenésről szól.

– De nekem semmi kedvem menni – nyafogtam.

– Miért? Azt hittem, te szereted az ilyen tudományos izéket.

– Igen. Eddig érdekeltek az ilyenek, de már annyira nem. Mindegy, de nem is csak ez a baj, hanem, hogy a hülye Stark Industriesba megyünk.

– És?

– Az a gond... – kezdtem, majd körülnéztem, és kicsit halkabban folytattam. – Az a gond, hogy a neten több helyen is olvastam már arról, hogy Tony apja nem épp egy angyal.

– És ez a problémád?

– Igen. Nem véletlen nem vagyok jóban Tonyval. Elég elviselhetetlenül tud viselkedni.

– Ahogy gondolod – vont vállat, és mivel lezártnak tekintettem a beszélgetést, visszafordultam a tanulnivalómhoz.

Time skip, mert Tony saját magának öltözik be Halloweenra...

Kábé egy óra sulibuszon ücsörgés után megérkeztünk a célunkhoz. A Stark Industrieshoz. Kelletlenül pakoltam el a füzeteimet, majd szálltam le a sárga buszról, és durcásan lépkedtem Buck és Natasha közt.

– Neked meg mi bajod? – kérdezte Nat.

– Az, hogy nem ülhet otthon. Az utat végig tanulta – mondta Bucky.

– Nem feltétlen a kirándulással van bajom, hanem a helyszínnel...

Nem mondom, a kis túránk nem volt olyan rettenetes, de az inkább meglepett, hogy a nagyfőnök is megtisztelt minket. Sőt, ő vezetett körbe minket.

– Van kérdés? – nézett végig rajtunk, mikor visszaértünk a kiindulási pontra.

Megfogadtam, hogy meg se szólalok, de... a kis túra közben láttam, hogy Tonyban is van normalitás. Egy egész kicsi. Láttam rajta, hogy nem akar itt lenni, ráadásul az apja nem kicsit levegőnek nézte. Így megsajnáltam Tonyt, és gondoltam előveszem az okoskodó énemet.

Végül felemeltem a kezem, és mindenki érdeklődve nézett rám.

– A netre felkerült az a régi felvétel, amin maga a repülő kocsit próbálja bemutatni. Mikor befuccsolt, nem gondolt arra, hogy megfordítsa a polaritást? Akkor lehet, hogy pár másodpercnél tovább maradt volna az autó a levegőben.

Senki nem szólalt meg. Néma csendben meredtek rám. Tony még a száját is eltátotta a egy kicsit, az apja pedig szerintem próbálta feldolgozni, hogy így, minden köntörfalazás nélkül, kissé szemtelül beszéltem vele.

Time skip, mert Tony részegen bújós...

Néhány hónappal később...

Nekünk, végzősöknek ma volt az utolsó napunk a suliban. Épp hazafelé indultam, mikor valaki utánam kiáltott.

– T/N, várj! – Megfordultam, és láttam, ahogy Tony rohan felém. Megtorpantam, és bevártam.

– Mi az? Most hirtelen puszipajtások vagyunk? – kérdeztem.

– Csak... tudod...

– Mi van veled mostanában? Próbálsz velem beszélgetni, de felsülsz, és folyton bámulsz órák közben.

– Nézd, amikor... apám cégénél voltunk, és... olyan kis pimasz voltál. Valahogy... csodálni kezdtelek.

– Hát... sose volt szimpi, ráadásul... láttam, hogy keresztül nézett rajtad, a saját fián.

– Ugyan, már hozzászoktam.

– Ehhez nem lehet hozzászokni, Tony. Mindegy, szóval... Miért viselkedsz, ilyen furán?

– Azt hiszem... megkedveltelek, vagy nem is tudom. Esetleg... haza kísérhetlek? Már ha egyenesen odamész.

– Persze. Örülnék egy kis társaságnak. Utána úgyis tanulok, egészen hétfőig.

– Szerintem neked már minden a csinos kis buksidban van – kacsintott.

Tíz percig gyalogoltunk, beszélgettünk néhány dologról, míg végül megérkeztünk.

– Itt volnánk – mosolyogtam.

– Rendben... majd talákozunk hétfőn – biccentett, és én, mielőtt az ajtóhoz mentem volna, nyomtam egy puszit az arcára.

– Szia Tony.