Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Jeremy Renner #5▪️

T/N = te neved
R/F/N = random fiú név

Az eső rettenetesen zuhogott, de én mégis képes voltam elgyalogolni Jeremy házához. Főleg azért, mert nem volt hová mennem.

Húsz percel később, mikor már bőrig áztam, és a könnyeim az esőcseppekkel keveredtek, végre megérkeztem legjobb barátom házához.

Sírva kopogtam be, de egy picit megnyugodtam, amikor Jeremy ajtót nyitott.

– T/N? Te jó ég! Miért vagy kint ilyen időben? Gyere be! – lépett arrébb az ajtóból, és én szomorkodva mentem be.

– Sa-sajnálom, hogy így fi-figyelmeztetés nélkül jöttem, csak...

– Semmi baj. De miért jöttél bőrönddel?

– R/F/N... meg... megcsalt és...

– Gyere beljebb – simította meg a vizes hajamat.

A nappaliban letettem a bőröndömet, és próbáltam kicsit lenyugodni.

– Na, hadd adjak egy ölelést! – tárta szét a karjait, majd ahogy hozzábújtam, jobban sírni kezdtem. – Azt mondta, miért csinálta?

– I-igen. Mert... én még nem... és ké-kértem, hogy... várjunk – hüppögtem.

– Nincs semmi baj – simogatta a hajam, és megpuszilta a homlokom. – Mi lenne, ha a bőröndben keresnél száraz ruhát? Menj, öltözz át, addig készítek neked valamit inni. Mit szeretnél? Teát? Kakaót? Forrócsokit?

– A tea jól hangzik – mosolyogtam fel rá szomorkásan.

Szerencsére a bőröndöm nem ázott el annyira, hogy a ruháim is vizesek legyenek, így volt mire lecserélnem azt, amiben jöttem. Bementem a földszinti fürdőszobába, átöltöztem, és még mindig szomorúan tértem vissza a nappaliba.

– Mindjárt kész a teád – mosolygott Jeremy a konyhából.

– Köszi – motyogtam, miközben leültem a kanapéra.

Pár perc múlva Jeremy megérkezett a bögre teámmal, és leült mellém.

– Szerinted rendbe tudom még hozni?

– Mégis mit? – ráncolta a szemöldökét.

– A dolgokat R/F/N-nal/nel.

– Miért akarnád rendbehozni? Nem te tehetsz róla.

– De igen. Rám kellett várnia, meg...

– T/N! R/F/N csak rád akarja fogni a dolgokat. Az, hogy nem akartál rögtön lefeküdni vele, nem azt jelenti, hogy a te hibád. Csak neked nem ez volt a legfontosabb a kapcsolatban. Ne is gondolj arra, hogy te tehetsz róla! Világos?

– Igen... Köszi, Jeremy – mosolyodtam el halványan, és a vállára hajtottam a fejem.

– Semmiség – puszilta meg a halántékom. – És addig maradsz, ameddig akarsz.

– Nagyon köszönöm – tettem le a bögrét a dohányzóasztalra, és megöleltem.