Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #9💚

firework187 kérésére 💚💚💚

Annak, aki nem tudná: hanahaki = egy kitalált betegség. A viszonzatlan, vagy be nem vallott szerelemtől a szerelmes személy virágszirmokat, vagy egész virágokat köhög fel(általában a szeretett személy kedvenc virága). Akkor múlik el, ha bevallják az érzelmüket, vagy műtéttel, de akkor már nem is lesznek abba az illetőbe szerelmesek.

T/N = te neved
K/V = kedvenc virág

Loki már több hónapja él velünk a központban. Eleinte nem beszélgettünk sokat, de aztán szép lassan sikerült összebarátkoztunk.

Néhány héttel az érkezése után történt. Egyik este éppen csak egy kis innivalóért mentem le, Loki pedig az egyik fotelban ücsörgött.

– Szia. Mi a baj? – kérdeztem kedvesen, mire meglepődve nézett rám.

– Csak nem tudok aludni – motyogta.

– Te szegény! Gyere, a hűtőben van süti. Hátha jobb kedvre derít – mosolyogtam rá.

Végül felállt a fotelból és odajött hozzám a konyhába, majd ketten megnasiztuk a sütiket.

Ez valahogy kialakította köztünk a barátságot. Utána minden este a napplaiban találkoztunk, vagy átjött a szobámba.

Azonban mostanában furán viselkedik. Alig bújik elő a szobájából és a szokásosnál is sápadtabb. Velem is alig beszél, ha pedig épp közösen kajálunk, van, hogy hirtelen felpattan és elrohan.

Elképesztően aggódtam érte, de ha bekopogtam a szobája ajtaján, sose engedett be, de nem is jött ki.

~Loki

Nem tudom elhinni, hogy elkaptam egy midgardi betegséget. Utána olvastam, és elvileg az eltitkolt, vagy viszonzatlan szerelemtől van. De az lehetetlen, mert nem szeretek senkit. Vagyis... talán T/N-t, viszont ő úgy is csak barátként szeret.

Így csak tűröm, ahogy felköhögöm T/N kedvenc virágjának, a K/V-nak/nek véres szirmait.

Time skip, mert Loki kedvenc ünnepe április elseje...

~T/N

Elegem volt, hogy Loki folyton bezárkózik, és még engem se enged be.

Délelőtt bekopogtam hozzá. Semmi válasz.

– Loki, kérlek nyiss ajtót! Beszélnünk kell. Ez nem mehet így tovább.

Megint nem jött válasz. Elég volt. Minden további szó nélkül benyitottam a szobájába. Üres volt és kissé kupis is, ami nem jellemző Lokira.

Ekkor a fürdőszobájából hangos, csúnya köhögést hallottam.

– Loki, mi a baj? – kopogtam be.

– Minden rendben – mondta, de ez is köhögésbe fulladt.

– Kérlek engedj be! Látni szeretném, mi a baj.

– Kérlek, menj el!

– Nem, Loki! Engedj be!

Kattant a zár, de az ajtót nem nyitotta ki, viszont úgy vettem, hogy bemehetek. A Csínytevések istene a padlón ült, hátát a hideg csempének támasztva, és rettenetesen sápadt volt.

– Te jó ég! Mi történt? – guggoltam le hozzá aggódva.

– Semmi – motyogta rekedtesen.

– Loki, nem úgy nézel ki, mint aki jól van. Kérlek mondd el, mi történt – simogattam a vállát.

Hirtelen felpattant a padlóról, a mosdókagyló fölé hajolt, és véres virágszirmokat köhögött bele.

– Hanahaki? – kaptam a kezemet a szám elé aggódva.

Ő továbbra is köhögve bólogatott. Hirtelen egy egész K/V virágfej pottyant a mosdókagylóba.

– Ez a kedvenc virágom – motyogtam, és hirtelen mintha egy lámpa gyúlt volna a fejemben. – Ez... miattam van?

– Igen...

– Miért nem mondtad el? Loki, ez nagyon veszélyes!

– Sajnálom. Nem akartam tönkretenni a barátságunkat.

– Nem tettél volna tönkre semmit. Tudod miért? Mert szeretlek téged. És szívesen megcsókolnálak, de előbb lehet fogat kéne mosnod – nyomtam egy puszit az arcára.

– Én is szeretlek – mosolyodott el. – A köhögés elmúlt! Köszönöm! – ölelt meg szorosan