Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🔌Vízió #8🔌

IceGirl555 alapötletét használtam ehhez. Remélem nem baj ❤️😉

T/N = te neved

Mivel a mai nap elég viharos volt, senki nem mozdult ki a toronyból. Olyan nagy volt a szél, hogy nem is lett volna érdemes elindulni bárhová is. Mindannyian a szobánkba kuckóztunk be, és elfoglaltuk magunkat.

Aztán ahogy beesteledett, eleredt az eső, ráadásul az ég is dörögni kezdett, aminek én rettenetesen nem örültem, bár jól titkoltam, még Vízió előtt is.

Vacsi után mindannyian leültünk a nappaliba filmezni, egy csomó nassolnivaló társaságában.

Nagyjából a film feléig csak kis, távoli dörgéseket hallottunk, de aztán egyszer csak, hirtelen rettentő hangosan megdördült az ég, én pedig ijedtemben majdnem a mellettem ülő Vízió nyakába ugrottam.

- Minden rendben? - kérdezte halkan.

- Persze. Semmi baj - válaszoltam és magamra erőltettem egy mosolyt és csak hozzábújtam.

Ám, a mennydörgések gyakoribbak lettek, és egyre szorosabban bújtam Vízióhoz, akinek tuti feltűnt ez, de nem mondott semmit. Egyre álmosabb lettem, és legszívesebben elaludtam volna az androidon.

- Azt hiszem, felkísérem T/N-t aludni - mondta halkan Vízió, mire a többiek bólintottak, Wanda még apró mosollyal az arcán intett is - ő az egyetlen, aki tud a vihar iránti félelmemről.

Vízióval felálltunk a kanapéról, majd beszálltunk a liftbe, aztán ahogy becsukódott az ajtó, az android a két kezébe fogta az arcomat, és aggódva vizslatott.

- Látom rajtad, hogy van valami baj. Csak nem értem, miért nem mondod el. Nem nevetnélek ki, és a többiek se hallanák.

- Sajnálom, de... annyira nevetségesnek érzem magam - motyogtam, majd a mellkasára hajtottam a fejem. - Csak menjünk fel és aludjunk.

- Ahogy szeretnéd - simogatta a hátam.

Nem sokkal később kinyílt a lift ajtaja a hálószobák emeletén, és Vízióval elindultunk az én kis kuckóm felé.

- Előbb veszek hosszú zuhanyt, aztán felőlem alhatunk - ásítottam, mire Vízió egy puszit nyomott a homlokomra.

A fürdőszobámban jó fél óráig áztattam magam, de a tusoló hangja se nyomta el a kint tomboló vihart, még úgy se, hogy csukva volt az ablakom. Így minden másodpercben összerezzentem.

Végül már pizsibe öltözve, szinte kimenekültem a fürdőszobából. Ebben a pillanatban szinte természetellenesen nagyot dörrent az ég, én pedig ijedtemben felsikítottam.

- T/N, te félsz a vihartól? - lebegett hozzám Vízió, mire szorosan megöleltem, és elengedni se mertem.

- Ne-nem. Dehogy is! Bosszúálló vagyok. Nem félek egy kis... - Ám, ebben a pillanatban villámlott egy hatalmasat, hangos dörrenés követte, ami miatt nagyot sikkantottam. - Na jó! Talán mégis...

- Nincs ezzel semmi baj - kezdte el simogatni a hajamat. - De a torony teljesen biztonságos. Ide nem tud becsapni a villám a hárító miatt. A mennydörgés pedig ártalmatlan. Ígérem.

- Ugye velem maradsz? - néztem fel rá könyörgően.

- Persze. De egyébként minden este veled alszok - mosolygott, megpuszilta a homlokom.

Lefeküdtünk, nyakig betakaróztam, majd Vízió mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat cirógatta, ami bevallom, segített elaludni, annak ellenére is, hogy nekem ehhez néma csend kéne, az pedig pont nem volt.