Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #13❤️

IceGirl555 kérésére ❤️❤️❤️

T/N = te neved
K/IT/Í = kedvenc ice tea íz

Szombat lévén nem volt sok dolgom, így kifejezetten örültem, amikor legjobb barátnőm, Natasha felhívott.

– Szia, T/N!

– Úristen, szia, Nat! – köszöntem boldogan.

– Ráérsz ma? Wanda épp Vízióval romantikázik, és rettentesen unatkozok.

– Ezer örömmel mentelek meg az unalomtól. Az jó, ha a Torony előtt találkozunk?

– Tökéletes. Imádlak! Majd találkozunk – mondta, és letette a telefont.

Mivel a legkényelmesebb itthoni cuccaimba voltam öltözve, már siettem is a szobámba másik ruhát keresni. Május lévén odakint kellemes idő volt, így elővettem a kedvenc, bőszárú nadrágomat, meg egy rövidebb, mintás, fehér pólót, amit a nadrág derekába tűrtem. Előkaptam a kedvenc cipőmet, sminkeltem egy kicsit, eltettem a telefonom és a kulcsom, aztán indultam is a Manhattanben található Bosszúállók Toronyhoz.

Láttam, hogy Natasha már ott vár rám a magas épület előtt.

– T/N! – sietett hozzám és szorosan megölelt. – Annyira hiányoztál már, te lány.

– Te is nekem, Nat! – nevettem, majd kicsit eltoltam magamtól.

– Ez igen! Csinin felöltöztél. Nem félsz, hogy a srácok bepróbálkoznak?

– Elbírok velük – legyintettem, miközben beléptünk a toronyba, és Natasha megnyomta a lift hívógombját.

– Igen, azt tudom, de most Stark is itthon van, és ő enyhén szólva szereti túlzásba vinni a dolgokat.

– Nem vagyok kislány. Megleszek – mosolyogtam.

Eközben kinyílt az ajtó, beszálltunk a liftbe, majd Natasha megnyomta a nappali emeletének gombját. Az egész út fölfelé nem telt két percbe se.

A lift ajtaja egy apró csilingelő hang kíséretében kinyílt, majd legjobb barátnőm társaságában beléptem a nappaliba.

– Pezsgőt, hölgyeim? – nézett ránk a konyhából Stark.

– Délután kettőkor? – vontam fel a szemöldököm, mire jobban szemügyre vett engem.

– Azt hiszem még nem találkoztunk – jött oda hozzám, megfogta a kezem és egy csókot adott a kézfejemre. – Tony Stark – kacsintott, és akármennyire nem akartam, elpirultam.

– T-T/N – motyogtam.

– Bocsi, Stark, de ő a legjobb barátnőm, szóval tabu – szólalt meg Natasha. – Csak egy kis nasiért jöttünk, és már megyünk is.

Ekkor tűnt fel, hogy Tony még mindig a kezemet fogja, így gyorsan elkaptam onnan.

Time skip, mert Tony annyi kávét iszik, hogy már szinte az folyik az ereiben...

Már legalább három órája nassoltunk Natasha szobájában, mikor rájöttem, hogy mennyire szomjas vagyok.

– Mindjárt jövök, Nat. Megszomjaztam – álltam fel az ágyáról.

– Oké, de siess vissza!

Bólintottam, majd kiléptem a szobából, és a folyosó elején lévő lift irányába. Beszálltam, megnyomtam a nappali gombját, majd vártam kábé fél percet.

Amikor kinyílt az ajtó, láttam, hogy a milliárdos még mindig a konyhában lévő bárnál ücsörgött, és iszogatott.

– Nem lesz ez így sok? – léptem a nappaliba.

– Nyugi, ez csak a második pohár – vigyorgott rám. – Mi az, meggondoltad magad, és mégis innál, egy kicsit?

– Igen, inni jöttem, de nem alkoholt. Van esetleg valami üdítőtök?

– Hát persze. Neked bármit, hercegnő – kacsintott, mire erősen elpirultam. – Szolgáld ki magad nyugodtan.

Vörös arccal léptem a hűtőhöz, kinyitottam az ajtaját, és pár pillanat múlva megtaláltam egy flakon ice teát. Pont K/IT/Í volt, a kedvencem. Kivettem a hűtőből, levettem egy poharat a szekrényből, és tele töltöttem a hideg innivalóval.

Közben észre se vettem, hogy Tony mögém lépett. Csak akkor tűnt fel, amikor az előre csúszott tincseimet a hátam mögé igazította. Ijedemben összerezzentem, és az innivaló kilöttyent a pultra.

– Úristen! Nagyon sajnálom – tettem le flakont, majd megfordultam, és igen meglepődtem, mennyire közel állt hozzám. Hátrébb léptem volna, de így is közvetlen a pultnak támaszkodtam.

– Nem történt semmi. Majd elintézem.

– Bi-biztos nem ittál túl sokat? – kérdeztem egy picit ijedten.

– Nyugi, tudatában vagyok annak, mit csinálok. Nem akarlak bántani, csak... nagyon szép vagy – mondta és egyre közelebb hajolt. Az ajkai már az enyéimet súrolták.

– T/N, azt hittem inni jöttél, és nem Starkkal smárolni – hallottam meg Natasha hangját, mire Tony hátrált néhány lépést.

– Én... mi... nem... – dadogtam elpirulva. – Figyelj, most jut eszembe, hogy dolgom van otthon. Nem baj, ja máskor folytatjuk a traccspartit?

– Dehogy – sóhajtotta.

Gyorsan megittam a pohárba öntött ice teát, és indultam a lift felé, de Tony még gyorsan a kezembe csúsztatott valami papírt. Zsebre tettem, hogy majd a liftben megnézem. Elköszöntem Natashától, és mielőtt a lift ajtaja becsukódott volna, intettem Tonynak.

Elővettem a zsebemből a kis cetlit, széthajtogattam, majd elolvastam.

Szombaton randi?
Hívj ;)

És alatta ott virított a telefonszáma.

Timeskip, mert Tony úgy mutatja ki a szeretetét, hogy szarkasztikus veled...

6 hónappal később...

– Ahhoz képest, milyen kis félénk voltál, ma alaposan bevadultál – vigyorgott le rám Tony, miközben elvörösödtem, és feljebb húztam magamon a takarót.

– Vigyázz, mert kiküldelek és a kanapén alszol – mondtam komolyan.

– Ezek után? Ugyan már! – puszilta meg a számat.

– Akkor légyszi ne sérteges – fontam keresztbe a karjaimat.

– Na, tudod, hogy szeretlek – karolta át a derekam, majd a mellkasára húzott, és kis köröket kezdett rajzolni az ujjával a csupasz hátamra.

– Tudom. Én is szeretlek – mosolyodtam el.