Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🕷️Peter P. #7🕷️

Az ötlet fanni_29 - hez tartozik ❤️❤️

T/N = te neved

Ma volt az első napom a queensi suliban, és egy nagyon aranyos srác vezetett körbe.

– És... mondd csak, T/N? – pillantott rám Peter, miközben a szekrényembe pakoltam be a cuccaimat

– Igen? – fordultam felé mosolyogva.

– Te... inkább nagyvárosban laktál eddig, vagy kicsiben?

– Vegyes. De a szüleim inkább a nagyvárost részesítik előnyben. Ott több a lehetőség. Főleg, ha a nagyváros történetesen az adott állam fővárosa. Amúgy laktam már itt, New Yorkban, csak akkor Brooklynban.

– Az se olyan rossz hely. Bár én kábé egész életemben itt laktam. Hidd el, hozzá lehet szokni – mosolygott.

– Hát, a sulit itt fogom befejezni, szóval lesz időm belerázódni a dolgokba. Mondd csak, milyen órád lesz? – tudakoltam.

– Kémia. Neked?

– Ugyanez. És... bevallom, nem igazán megy.

– Ha gondolod, ezer örömmel segítek. És biztos leülhetsz mellém, mert van ott szabad hely.

– Ó, annak nagyon örülnék. De tényleg segítenél? Elég reménytelen vagyok.

– Senki nem reménytelen. Higgy nekem!

Ekkor a folyosón valaki elég nagy zajjal volt.

– Kivéve őt – sóhajtott Peter. – Flashnek hívatja magát, és... enyhén szólva elég bunkó.

– Remek. Már csak egy ilyen személy hiányzott – forgattam a szemeimet.

Sajnálatos módon ez a Flash épp felénk jött, és már az arcáról is lerítt, hogy egy igen irritáló személlyel van dolgunk.

– Óó! Parker, neked mióta van barátnőd? – kérdezte rám pillantva.

– Én nem vagyok a barátnője – ráztam értetlenkedve a fejem. – Ma van az első napom.

– Ó, szóval új vagy. Szívesen megmutatom neked a várost, nehogy eltévedj.

– Bocs, de Peter már felajánlotta. És... az esetem se vagy.

– Hát, pedig jobbat itt nem igazán találsz. Itt mindenki jóval magasabb kategória, mint te. Kivéve Parkert. De ahogy gondolod. Csak ne gyere sírva, hogy igazam volt.

– Mi lenne, ha leszállnál T/N-ról/ről? – szólalt meg Peter. – Ha nem is szó szerint, de a tudtodra adta, hogy nem akar tőled semmit, és nem kéne ezért piszkálnod. Ő messze sokkal jobb nálad. Gyere, T/N! Lassan becsengetnek – fogta meg a kezem, majd elhúzott a szekrényemtől, és a kémia teremig meg se álltunk.

– Hű... köszi Peter. Jól esett, hogy megvédtél. Általában nem szokott ilyen történni az első napomon... – motyogtam.

– Semmiség. Nem hagyhattam, hogy az első napod rossz emlékként maradjon meg. – Erre én fogtam és egy puszit nyomtam az arcára, aminek következtében paradicsom piros lett.