Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #9❤️🎄

Köszi az ötletet, fanni_29. Remélem hamarosan a te könyvedben is benne lesz ☺️☺️☺️❤️

T/N = te neved

Ma van december 24-e. Mivel már minden dísz a helyén volt, illetve a sütik is kész voltak, úgy határoztam, hogy ráveszem Tonyt, hogy jöjjön ki a műhelyéből egy kis hógolyózásra.

– Tony! – szökdécseltem be hozzá.

– Szia, Szívem! – fordult felém vigyorogva, majd ahogy odaértem hozzá, a két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.

– Imádom, amikor így köszönsz – nevettem és a homlokomat az övének támasztottam. – Arra gondoltam, hagyhatnád már a melót, elvégre holnap karácsony. Kimehetnénk hógolyózni.

– Nem is tudod, milyen jól hangzik ez – nyomott egy utolsó puszit a számra, és elindultunk kifelé a műhelyéből.

Time skip, mert Dum-E segít Tonynak fát díszíteni...

Már vagy két órája kint bohóckodtunk a hóban. Egyikünk se a legjobb dobó, így a legtöbb hógolyó célt tévesztett. Épp egy igen szépre sikerült példányt hajítottam el, ami történetesen arcon találta Tonyt.

– Ó, ezt most megkeserülöd – vigyorgott, én pedig rémülten néztem rá. Félve összehúztam magam, és a két kezemet az arcom elé emeltem.

Hosszú, csöndes másodpercekig vártam, hogy történjen valami, de ebből semmi nem lett. Félve lestem ki az ujjaim között. Amikor láttam Tony szemeiben az aggodalmat, leeresztettem a kezeimet.

– Mi a baj? – kérdezte.

– Semmi – motyogtam a havas talajt bámulva. – Minden oké.

– Bántott igaz? – utalt az exemre komor hangon.

Így volt. Tonyval egy éve vagyunk együtt, de előtte nagyon sokáig nem mertem randizni, mert az exemtől is csak Steve segítségével szabadultam meg – mellesleg Amerika csillagos hőse mutatta be nekem Tonyt –, és jó fél évig rettegtem mindenkitől, aki csak az utcán elment mellettem.

Aztán Steve bemutatta Tonyt és onnantól, nem volt megállás. Csak annyit tudott, hogy féltem gyorsan haladni a kapcsolatunkban, de megértő volt. De aztán most megtudta a titkom.

– T/N? – próbálkozott újra.

Könnyek gyűltek a szemembe, és a számat harapdálva bólintottam.

– Annyira sajnálom! – sírtam, miközben szép lassan közelebb jött felém. – Nem tőled félek. Dehogy is. Tőled nem tudnék. Kérlek bocsáss meg! – Tony csak szorosan megölelt, és hagyta, hogy kisírjam magam.

– T/N, drágám, ugye tudod, hogy sose bántanálak? – kérdezte, a hajamat simogatva.

– Tudom – szipogtam.

– Akkor jó – hajolt le hozzám és megcsókolt. Egyszer, kétszer, háromszor. – Ezt kérlek vésd az eszetbe.

– Oké...

– Gyere, menjünk be. Csinálok forrócsokit.

Time skip, mert Tony megeszi az összes édességet, és a többiek úgy találnak rá, hogy a kanapén alszik, az arcára ragadt cukorpálcával...

Reggel, mielőtt Tonyval kibontottuk volna az ajándékokat, csináltunk forrócsokit jó sok tejszínhabbal, majd leültünk a tévé elé, és amikor bekapcsoltam, épp a híradó ment.

Ma reggelre a rendőrkapitányság második emeleti ablakánál gúzsba kötve és a tetőn lévő szellőzőhöz rögzített kötéllel fellógatva(nem a kivégzési módszer) találtak egy férfire, nyakában ezzel a felirattal: "Barom vagyok, mert bántottam a volt barátnőmet. Kérem tartóztassanak le!

Félre nyeltem a forrócsokimat, és Tonyra néztem.

– Boldog karácsonyt! Ez az egyik ajándékom – nyomott egy puszit a halántékomra.