Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #2✴️

Evelin210 kérésére folytatom a másik könyvemben Bucky #9 névvel ellátott fejezeteket ❤️

T/N = te neved

2024.

Éppen az egyetemről igyekeztem a buszmegálló felé, és közben a mobilnetem utolsó megabite-jaival egy fotográfus srácot pattintottam le. Való igaz, jól nézett ki, de én Buckyra vártam, annak már több mint négy éve.

Szomorkásan görgettem le az üzenet listám aljára, ahol Buckyé volt. Rákattintottam, és szomorúan láttam, hogy az állapota nem változott.

Buckaroo
4 éve volt elérhető

Már épp léptem volna ki a Messengerből, mikor, hirtelen:

Buckaroo
Elérhető

Megállt bennem az ütő. Ráakartam írni, de pont akkor fogyott el a netem. Azt hittem, ott, a megállóban elbőgöm magam. Bucky végre elérhető lett, erre nem tudtam ráírni. Nem kesereghettem sokáig, mert jött a buszom. Félretettem ezt a dolgot addig, amíg haza nem értem.

Az egyébként negyedórás buszozás most jóval többnek tűnt. Azt hittem meg bolondulok, mire leszálltam a megfelelő megállónál, és elsétálok a lakásomhoz.

Már majdnem sírva fakadtam, mikor beléptem a lakásba. A macskám, Fasírt rögtön előjött a szobámból, és elkezdett nekem nyávogni. Ez két dolgot jelenthet. Hogy éhes, vagy azt akarja, hogy foglalkozzak vele. Most gyanítottam, hogy az utóbbi, mert most még a játékát is előhozta.

– Jól van, játszok veled – sóhajtottam, de előtte még felnéztem Messengerre.

Buckaroo
22 perce volt elérhető

Nem írtam rá, mert fogalmam se volt, hogy válaszolna-e. Lehet, hogy azóta barátnője van.

Time skip, mert a Bosszúállók festékkel dekorálják ki Bucky karját, amíg ő alszik...

Annak ellenére, hogy holnap szülinapom lesz, nem töltöttem annyira vidáman a napom további részét. Játszogattam Fasírttal, vacsorára rendeltem kaját, és közben fél percenként néztem a telefonom, hogy Bucky esetleg ismét elérhető-e. De sajnos nem volt az.

Végül este kilenckor lefeküdtem, és ahogy összegömbölyödtem, majd betakaróztam, sírni kezdtem. Nagyon-nagyon hiányoltam Buckyt. El se tudom mondani mennyire. Amíg velem lakott annyira kedves volt velem. Ráadásul... mikor a sulit ellepték a hydrások, ő először bújt elő a rejtekhelyéről, és a suliban megmentett. Szipogva tapintottam ki a heget a homlokomon, amit az angol terem táblájának fém, szivacstartója okozott. Utána Bucky alig akart elengedni maga mellől. Utóljára 2020. áprilisában láthattam. Vajon emlékezni fog, hogy november negyedikén van a szülinapom? Fel fog hívni?

Még tízkor is bőgtem, bár lassan kénytelen voltam abba hagyni, mert alig kaptam levegőt. Hamarosan Fasírt felugrott az ágyamra, és összegömbölyödött mellettem. Egy ideig simogattam, majd nagynehezen sikerült elaludnom.

Time skip, mert télen Steve nem találja a pajzsát, ugyanis a többiek azzal segg csúszkáznak...

Még éppen csak reggel hét lett, de én már ébren voltam. A húszadik szülinapom ellenére nem volt semmi életkedvem. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kimásszak az ágyból, aztán kiérve a konyhába, megreggeliztem a tegnapi pizzám maradékát. Utána eszembe jutott, hogy nekem van egy éhes macskám, ezért gyorsan adtam kaját Fasírtnak, majd a fürdőszobába vánszorogtam fogat mosni.

Még nagyban súroltam a fogaimat, mikor kopogtak. Reménykedtem, hogy nem a szomszédék. Igazából nincs semmi bajom velük, csak nagyon sokat beszélnek, és jelenleg semmi kedvem nem volt hozzájuk. Gyorsan lemostam a habot a számról, és siettem ajtót nyitni.

Nem a szomszéd pár állt ott. Hanem...

– B-Bucky?

– Boldog születésnapot, Csilla! – mosolygott rám, és átnyújtott egy elég nagy, pisztáciás jégkrémtortát.

– Köszönöm – mondtam, a könnyeimet nyeldesve. – Gyere be!

A konyhában gyorsan betettem a fagyasztóba a tortát.

– Bucky... – kezdtem halkan, de félbeszakított.

– Ne. Előbb hadd mondjak valamit, utána magyarázkodok, miért tartott olyan sokáig. Az a helyzet, hogy szeretlek. Már azóta, hogy... befogadtál. Meg... megcsókolhatlak?

– Másra se vágyok, lassan öt éve – vigyorodtam el, ő pedig megcsókolt.

Igaz, nem voltam tapasztalt ezen a téren, de Bucky igen. Úgy éreztem, ez a tökéletes csók. Nem mondanám hosszúnak, de lassú és édes volt. Amikor az ajkaink elváltak egymástól, csak néztünk a másikat.

– Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb, csak... jött a Sokoviai Egyezmény, Stark megharagudott rám, egy év Wakandában, amíg kiszedték a fejemből a HYDRA programját, meg elkészült az új karom. Utána meg nem voltál még tizennyolc, ráadásul nem akartam visszajönni, amíg nem jöttek vissza az emlékeim. Képzeld, nem emlékeztem arra, hogy voltak húgaim!

– Semmi baj, Bucky. Az a lényeg, hogy most már itt vagy – simítottam meg az arcát, ami immár nem borostás volt, hanem szakállas  – Tudod, tetszik, hogy hosszabb a hajad – mosolyogtam. – Alig várom, hogy befonhassam.

– Neked még azt is megengedem – nevetett, majd kisimított egy tincset, ami a szemembe lógott. – Ennyire... enyire nyoma maradt a hydrás incidensnek? – komorodott el.

– Igen. De semmi baj. Jól vagyok. Egyébként hétvégén hazamegyek, úgyhogy addig ki kell találni neked valami fedősztorit.

– Máris be akarsz mutatni?

– Tudom, ijesztő, de majd megoldjuk. Ígérem.

– Rendben. Amúgy mit tanulsz? Mármint... Stark ezt is megmondta volna, nem csak a címedet, de tőled akartam hallani.

– Másodéves vagyok színművész szakon – vigyorodtam el.

– Azt hittem az csak Budapesten van.

– Nem. Kiderült, hogy itt, Kaposváron is. Vért izzadtam, de sikerült elsőre bekerülnöm.

– Ügyes vagy. Látom rajtad, hogy szereted – mosolygott.

– Igen. Szeretnél lepihenni? Csak mert akárhogy is számolom, éjszaka indultál. Egyáltalán, ki hozott el?

– Stark. Mostanra sikerült kibékülnünk. Fogjuk rá. Egyébként tényleg jól esne a pihenés.

– Gyere – fogtam meg a kezét, és a szobám felé indultunk. –, még én is visszafekszek, mert keveset aludtam.

A szobámban Bucky lekapta a cipőjét, majd miután bekucorodtam az ágyba, mellém feküdt, én pedig a mellkasára feküdtem.

– Szeretlek, James – néztem fel rá mosolyogva.

– Én is szeretlek téged. Szülinapos lány – puszilta meg a homlokomat vigyorogva.

– Bucky?

– Igen?

– Az tényleg igaz... hogy csak Steve miatt nem lettél öngyilkos?

– Mi?

– Mindegy, ezt a filmekkel kapcsolatban olvastam.

– Részben igaz. Csak nem Steve miatt nem lettem az. Hanem miattad.

– Awwww.