TFATWS 4.epizódjának utolsó képkockái alapján, ergo icipici SPOILERT TARTALMAZ.
T/N = te neved
L/N = lányod neve
A kislányommal épp a bátyáméknál, Rigában voltunk látogatóban. Igen, Európába jöttünk annak ellenére, hogy hallottam már a Flag Smashersről. Ennek ellenére nem aggódtam annyira.
L/N-val/vel éppen a főtéren sétálgattunk, amikor egy igen különös jelenetet láthattunk. Egy keskeny utcából, egy férfi rohant ki, nyomában az új, és annyira nem szimpatikus Amerika Kapitány.
– Anya nézd! Amerika Kapitány! – mutatott felé vidáman L/N. –
Szerinted megengedné, hogy csinálj egy közös képet?
– Majd megkérdezzük – mosolyogtam le rá.
Ám, az öt éves kislány nem épp türelméről híres. Elengedte a kezemet, és elindult a férfi felé – bár ne így lett volna. A kinevezett Kapitány csapdába ejtette a másik személyt a főtéren lévő szobor alig két fokos lépcsőjénél, és én nem láttam hová, de többször lesúlytott a hanyatt fekvő ismeretlenre a pajzs élével.
Rémülten kaptam a kezemet a szám elé, főleg, amikor láttam, hogy L/N milyen közel van. Pár méterre a szobortól pedig már egy kis tömeg is összegyűlt, és szinte mindenkinek a kezében ott virított a telefonja. Néhány pillanattal később befutott a híres Sólyom és a Tél Katonája is. Épp akkor, mikor az új Kapitány felegyenesedett. A hosszú évekig tiszta pajzs alja egy elég nagy foltban véres volt.
A férfi ekkor nézett körbe, és látta, hogy mindenki megörökítette borzalmas, egyáltalán nem Amerika Kapitányhoz méltó tettét. A szeme sarkából észrevehette a tőle néhány lépésre álló, a rémültségtől ledermedt kislányomat.
A következő pillanatban L/N sarkon fordult és elszaladt. Próbáltam elkapni a kezét, amikor mellettem haladt el, de nem jártam sikerrel. Utána eredtem, hátha elkapom, de egy öt éveshez képest elég gyors volt. Egyenesen az úttest felé szaladt, és hiába szóltam utána többször is, nem állt meg. Már a járda széléhez ért, mikor valaki megállt előtte, így L/N a lábának ütközött, majd fenékre huppant.
– Hál' istennek, jól vagy! – értem oda, leguggoltam hozzá, és megöleltem. – Édesem, máskor ne szaladj el így! – vettem kézbe, majd felegyenesedtem, hogy megköszönjem a férfinek. – Nagyon hálás vagyok, hogy megmentetted a kislányomat!
– Semmiség. És ne haragudj rá. Ez a látvány kész trauma egy gyereknek...
– Az biztos – simogattam a L/N haját, aki éppen érdeklődve figyelte a férfit.
– Te a Tél Katonája vagy! – jelentette ki vidáman a kislány, mire a férfi elmosolyodott.
– Igazából már Fehér Farkas, de igen. Én vagyok az – javította ki kedvesen. – De szólíthattok Buckynak.
– Még egyszer köszönöm, Bucky – mosolyodtam el. – Egyébként T/N vagyok.
– Nagyon örülök.
– Nem érdemli meg a pajzsot – durcázott L/N, mire mindketten meglepve néztünk rá.
– Mondták már, milyen okos lányod van?
– Igen. És igazat adok neki. Walkert már az elejétől nem kedveltem.
– Ne is mondd! Bemocskolta a pajzsot. Olyat tett, ami Steve-nek soha meg nem fordult a fejében.
– Pedig én először szerettem volna fényképet vele – motyogta csalódottan L/N.
– És mi lenne, ha velem lenne egy közös képetek? – ajánlotta fel mosolyogva Bucky, miközben óvatosan megsimította a karjaimban lévő kislány haját, majd rám pillantott. – Persze, csak ha neked se baj.
– Egyáltalán nem – mosolyogtam. – Úgyis imádom a Smithsonian múzemban lévő kiállítás rólad szóló részét.
Miután megcsináltuk a közös fényképet, letettem L/N-t, és megfogtam a kezét, remélve, hogy ezúttal nem szalad el.
– Gyere, drágám! Ideje visszamenni, mert megígértem a nagybátyádnak, hogy vigyázok az unokatestvéreidre, amíg a nagynénéddel elmennek vacsorázni.
– Elkísérhetlek titeket? Csak hogy biztos ne legyen baj? – kérdezte kissé félénken Bucky.
– Hát... ha nem kell máshol lenned, vagy valami, akkor persze. Miért ne?
Time skip, mert Buckyn jobban áll az Amerika Kapitány egyenruha mint Steven...
Mire megérkeztünk a bátyámék házához, L/N annyira fáradt volt, hogy már a kezemben kellett vinnem.
– Még egyszer köszi, hogy elkísértél minket – mosolyogtam Buckyra, mikor megálltunk az ajtóban.
– Igazán semmiség. Szívesen tettem, és jó volt megismerni titeket.
– Téged is.
Pár pillanat csend telepedett ránk, majd Bucky volt az, aki elsőként megszólalt.
– Ha... ha most látogatóban vagytok, hol laktok?
– Louisianában. A barátodnak, Samnek a testvére történetesen egész jó ismerősöm.
– Nem vagyunk barátok.
– Oké, bocs – mosolyodtam el.
– Kedvesebb vagy, mint a mostani Amerika Kapitány – nézett kissé álmosan L/N Buckyra. – A pajzs jobb helyen lenne nálad.
Time skip, mert a Dora Milaje szarrá verte Walkert...
1 évvel később...
– Anya, ha apa hazaér, szerinted leveszi nekem a pajzsot a falról, hogy játszhassak vele? – kérdezte L/N.
– Szívem, Sam nem azért adta Buckynak a pajzsot, hogy játsz vele – mosolyogtam. – Hanem azért, mert ő továbbra se szeretné átvenni, de azt se akarja, hogy Walkerhöz hasonló személy kapja meg. De... tudod, hogy Bucky képtelen ellenállni neked, szóval biztos kiveszi a keretből, és játszhatsz – pusziltam meg a homlokát.
Ekkor hallottuk, ahogy nyílik a bejárati ajtó, és néhány pillanattal később Bucky belépett a nappaliba.
– Apa! – sietett hozzá L/N, mire Bucky a karjaiba vette.
– Szia, kicsikém! – puszilta meg a kislány arcát, majd ahogy odamentem hozzájuk, én is kaptam egyet a számra. – Ennyire hiányoztam?
– Igen. Játszhatok a pajzzsal? – mutatott a falon lógó hatalmas keretre L/N.
– Persze.