T/N = te neved
Délelőtt, miután megreggeliztem, neki akartam látni az ebédnek, épp ezért segítségkérően fordultam a többiekhez.
– Ráér valamelyikőtök segíteni az ebédben? – kérdeztem.
– Bocs, de nekem bütykölnivalóm van – intett bocsánatkérően Tony.
– Steve?
– Edzés Nattel és Sammel. Sajnálom. Az ikrek meg Clint a farmra mentek, szóval...
– Jó, menjetek csak! – mondtam duzzogva, majd miután mindenki lelépett, felültem a pultra.
Néhány perc múlva Vízió lebegett a konyhába.
– Szervusz, T/N – mosolygott rám, mire én szomorúan sóhajtva intettem. – Mi a baj?
– Nincs semmi. Jól vagyok – vontam vállat, miközben belenéztem az android kék szemeibe.
– Szerintem nem. Ha az embernek lefelé görbül a szája, akkor szomorú. És te pont így csinálsz.
– Oké. Igazad van. Meg akartam kérni a többieket, hogy segítsenek az ebédben, de leléptek – néztem szomorúan Vízióra.
– És ha én segítenék?
– Tényleg? – vontam fel a szemöldököm. – Mármint Wanda mesélte, mi lett az első főzési kísérleted eredménye.
– Pont azért szeretném megtanulni, hogy kell, és így segítséged is mindig lesz.
– Istenem, de imádlak, Vízió – öleltem meg az androidot, majd ő viszonozta a gesztust.
– Én is téged. Akkor kezdhetjük? – nézett rám.
– Persze – mosolyodtam el, majd kibontakoztam az öleléséből, és leszálltam a pultról.
Előpakoltam mindent az ebédhez, és Vízióhoz fordultam.
– A tiéd lesz a legegyszerűbb feladat. A saláta. Itt a két zacskó mix. Egyelőre annyi a dolgod, hogy kibontod, a tálba teszed, és a nagyobb darabokat kisebbre tépkeded. Menni fog, igaz?
– Persze.
Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, majd nekiláttam a sülthús készítéséhez.
– Kész vagyok – szólalt meg egy perccel később Vízió.
– Hű, ez gyors volt – mondtam elkerekedett szemekkel. – Akkor most kérlek tedd bele az uborkát, a paradicsomot és a sajtot, rendben?
– Igen – bólintott.
Néhány percig némán tevékenykedtünk, majd Vízió megszólalt.
– Itt azt hiszem, valami nem stimmel – gondolkozott el.
A tálra néztem, amiben a saláta készült, majd elnevettem magam. Ugyanis az általam említett dolgok egészben hevertek a tálban.
– Vízió, azokat fel kéne darabolni – mosolyogtam.
– Ó... Így már érthetőbb. Bocsánat.
– Ugyan, nem csináltál rosszat, ráadásul most először készítesz ilyet.
Hamarosan az android készen lett a salátával, ahogy a hús is bekerült a sütőbe.
– Látod? Nem is volt nehéz. Figyelj, most ki kell mennem a mosdóba. Tudnál vigyázni a húsra, nehogy megégjen?
– Persze – bólintott.
Pár perc múlva, sietve értem vissza a konyhába, ahol Vízió a földön ülve figyelte a sütőben készülő kaját.
– Te mit csinálsz? – ráncoltam a szemöldököm.
– Vigyázok a húsra, ahogy mondtad – mondta, miközben felállt a padlóról.
– Ezt arra értettem, hogy néha nézz rá, meg figyeld, mikor jelez a telefonom – mondtam bujkáló mosollyal.
– Ó. De azért jól csináltam, mert nem égett meg.
– Ügyes vagy – pusziltam meg a száját. – Rengeteget segítettél, és nagyon büszke vagyok rád – bújtam hozzá.
Time skip, mert Vízió Wandával a karjaiban akar átmenni egy ajtón, de Wanda még annak külső oldalán leesik...
– Hű, T/N! Finom lett az ebéd – jegyezte meg Tony.
– Igen, és Vízió volt az egyetlen, aki segített – nyújtottam ki a nyelvem a milliárdosra.