Callie

4. A bájitalok mestere

Az első pár napban kicsit szétszórt voltam. Minden egyes dolgot a kastélyban alaposan megnéztem magamnak, viszont ezt általában akkor csináltam, mikor épp órára kellett volna mennem. Ha Hermione nem lett volna velem, és nem noszogatott volna állandóan, biztosan elkéstem volna az óráimról.

A Roxfortban száznegyvenkét lépcső volt: akadtak széles, elegáns lépcsők és akadtak keskeny-rozogák; voltak olyanok, amelyek pénteki napokon máshova vezettek, és olyanok, amelyekben középtájt volt egy eltűnő lépcsőfok, s azt emlékezetből át kellett ugrani. Az ajtókkal sem volt könnyebb boldogulni: akadtak olyanok, amelyek csak akkor nyíltak ki, ha szépen kérték őket, vagy csiklandozni kellett őket a megfelelő helyen. Más ajtók nem is ajtók voltak, csak magukat ajtónak tettető falak. Azt is igen nehéz volt megjegyezni, hogy mi hol van az iskolában, mert minden folyton vándorolt. Az arcképeken ábrázolt emberek átjártak egymáshoz látogatóba.

A kísértetek sem voltak nagyon a segítségünkre. Bosszantó élmény volt, mikor egyik-másik szellem épp azon az ajtón úszott át, amit az ember már jó ideje hiába feszegetett. Félig Fej Nélküli Nick azonban mindig szívesen útbaigazított minket, Hóborc viszont minimum két zárt ajtóval és egy trükkös lépcsővel jutalmazta azokat az elkésett diákokat, akik tőle kértek útmutatást. Ez a gaz kopogószellem papírkosarat dobott a fejünkre, kihúzta a szőnyeget a lábunk alól, krétadarabkákkal dobált minket, vagy épp láthatatlanul mögénk lopózott, megragadta az orrukat, és a fülünkbe kurjantott: 

– LOPOM AZ ORMÁNYT! 

Ha végre megtaláltuk a tantermet, következtek maguk az órák. 

Minden szerdán éjfélkor teleszkóppal tanulmányoztuk az éjszakai eget. Megtanultuk a csillagok nevét, és megismerkedtünk a bolygók mozgásával. Hetente háromszor a kastély mögötti növényházba gyom- és gyógynövénytan óránk volt Bimba tanárnővel, aki egy köpcös kis boszorkány volt. Ott megtanultuk, hogyan kell gondozni a sok különös virágot és gombát, s hogy melyik mire való.

A legunalmasabb tantárgy, a mágiatörténet volt az egyetlen olyan óra, amit kísértet tartott. Binns professzor, mikor már nagyon öreg volt, egy este elbóbiskolt a tanári szoba kandallója előtt, és másnap reggel, amikor órára indult, a teste ott maradt a székben: Azóta Binns kísértetként diktálta a neveket és az évszámokat.

Flitwick professzor, a bűbájtanár olyan alacsony volt, hogy könyvkupacra kellett állnia, ha ki akart látni az asztal mögül. Az első óra elején böngészni kezdte a névsort. Mikor Harry nevéhez ért, izgatottan sikkantott egyet, és eltűnt az asztal mögött.

McGalagony órája megint más volt. Az okos és szigorú tanárnő mindjárt az első órán tisztázta a játékszabályokat.

– Az átváltoztatás az egyik legbonyolultabb és legveszélyesebb a tantervben szereplő mágiák közül – jelentette ki. – Aki rendetlenkedik az órámon, attól egyszer és mindenkorra búcsút veszünk. Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem magukat.

Ezután a professzor asszony malaccá változtatta a tanári asztalt, majd a malacból ismét asztalt csinált. Nagyon tetszett a mutatvány, és alig vártam, hogy én is kipróbálhassam. Egykettőre kiderült azonban, hogy még sokáig nem fogunk bútordarabokat állatokká változtatni.

Először is rengeteget jegyzeteltünk, azután kaptunk egy-egy szál gyufát, és azt kellett tűvé varázsolnunk. Óra végéig csak Hermionének sikerült látható változást előidéznie a gyufaszálon. McGalagony professzor meg is mutatta az osztálynak, milyen szép fényes és hegyes lett Hermione gyufája, és ritka ajándékkal: egy mosollyal jutalmazta a lányt.

Legjobban a "sötét varázslatok kivédése" izgatott, de Mógus professzor órája kissé nevetségesnek bizonyult. Az egész teremben átható fokhagymaszag volt – köztudottan azért, hogy távol tartson egy vámpírt, akivel Mógus Romániában találkozott, s aki a professzor szerint mostanában készült eljönni érte. A turbánját saját bevallása szerint egy afrikai hercegtől kapta ajándékba, amiért megszabadította őt egy rámenős zombitól. Ez a történet azonban nem mindenkit győzött meg, s mikor Seamus megkérte Mógust, hogy meséljen a zombival vívott párviadaláról, a professzor elpirult, és az időjárásról kezdett beszélni. Egyébként a turbánt is különös illat lengte körül.