Callie

47. Levelezés

Ahogy reméltem, aznap este egy bagoly röppent be az ablakomon. Miután sietősen távozott, izgatottan bontottam ki az általa hozott borítékot.

Drága Claypso!

Remélem, probléma nélkül hazaértél. Csikócsőr és én jól vagyunk, bár gyanítom, te is olvastad a levelet, amit Harrynek küldtem. Annyi mindent szeretnék írni neked, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.

Alighogy befejeztük az iskolát, James és én egy motoros üldözésbe keveredtünk két rendőrrel...

Felnevettem. Micsoda kezdés!

Nem tagadom, nagyon szórakoztató helyzet volt. Aznap ismertem meg Ameliát. A nagy üldözés közepette, leestem a motorról, ő pedig rögtön odajött, kérdezősködött, hogy jól vagyok-e. Hazakísértem, és olyan mély benyomást tett rám, hogy napokig a környéket jártam, hátha újra összefutok vele.

Sejtheted, hogy az erőfeszítéseimnek meglett az eredménye. Persze édesanyád nem tudta, miféle vagyok. Nagyon jól kijött Lilyvel, Jamesszel és Remusszal, és jó emberismerő lehetett, mert Peterrel soha nem ápolt jó kapcsolatot.

Megeshet, hogy a levél illetéktelen kezekbe kerül, ezért most csak annyit írhatok neked, hogy mindent a ti biztonságotok érdekében tettem. Életem legnehezebb döntése volt otthagyni titeket.

Sajnos nem sok mindent tudok rólad, de arra már magamtól is rájöttem, hogy bátor és talpraesett lány vagy, aki kiáll a barátaiért. Ha pedig magadtól sikerült rájönnöd Remus kis titkára, akkor feltételezem, hogy vág az eszed.

A tanulásban is így szoktál remekelni?  

Ha szükséged van rám, azonnal értesíts, a baglyod majd megtalál. Hamarosan újra írni fogok.

Ölel, édesapád.

Szúrt a szemem. Annyi mindent nem értettem még, és reméltem, hogy ezekre hamarosan választ kapok.

Két nappal később leültem az asztalomhoz és írni kezdtem.

Kedves Sirius!

Köszönöm a legutóbbi leveledet. Itthon minden rendben van, habár nagyon hiányzik a Roxfort.

Élvezem a tanulást és jól is szoktam teljesíteni, viszont másra is szoktam időt szakítani. A kviddicscsapatban is benne vagyok, tartalék játékosként. Még elsőben egy Andromeda nevű nő segített nagyinak megvenni a mostani seprűmet karácsonyra.

Eddig nem volt unalmas évem a Roxfortban. Valahogy mindig sikerül belecsöppennünk a dolgok sűrűjébe. Nagyi mindig azt mondja, hogy egy túlélő táborban kevesebb problémám lenne, mint ebben az iskolában. Viszont az kevésbé lenne szórakoztató.

Remélem mihamarabb látjuk egymást. Vigyázz magadra! Üdvözlöm Csikócsőrt.

Callie

Hátradőltem a székben, és újra elolvastam a sorokat. Nem akartam túl sokat írni, de keveset sem. Aztán eszembe jutott még valami.

Utóirat: szólíthatsz Callie-nek.

– Lenne számodra egy feladatom – léptem Athéné kalitkájához. Boldogan repült pár kört, majd mikor rögzítettem a levelet, megcsipkedte az ujjaimat, utána eltűnt az éjszakában.

Pár nap múlva felbukkant, egy újabb levéllel.

Drága Calypso!

Feltételezem, Andromeda Tonks-ról van szó. Keresd fel, ő tud neked mesélni a családunkról. Add át neki üdvözletemet. Ő az egyetlen rokonom, akivel érdemes szóba állni. A többiek nem igazán szívleltek engem, túlságosan különböztem tőlük. Már azon is feldühödtek, hogy a griffendélbe kerültem, mert a családban addig mindenki mardekáros volt.