– Leveled jött az iskolából – közölte nagyi és a kezembe nyomott egy zöld tintával megcímzett, sárgás pergamenborítékot.
Lassan olvastam a sorokat, majd hirtelen megakadt a szemem a kötelező olvasmányokon.
A másodikos tanulóknak a következő művekre lesz szükségük:
Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon II
Lockhart, Gilderoy: Szakvéleményem szellemügyben
Lockhart, Gilderoy: Kirándulások a kísértetekkel
Lockhart, Gilderoy: Viszonyom a Vasorrúval
Lockhart, Gilderoy: Túrák a trollokkal
Lockhart, Gilderoy: Véres napok Vámpírföldön
Lockhart, Gilderoy: Vándorlások egy vérfarkassal
Lockhart, Gilderoy: Jószomszédom, a jeti
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy honnan ismerős a pasas neve, mert biztos voltam benne, hogy már olvastam valahol.
Hosszas gondolkodás után végre rájöttem. Ő volt az a göndör szőkeség, akiért Mrs. Weasley úgy odavolt. De mi a manónak kell ez a sok Lockhart könyv? Vajon az új sötét varázslatok kivédése tanárunk ugyanolyan rajongó lenne, mint Mrs. Weasley?
Aznap még két levelem érkezett.
Az egyik Rontól jött. Megírta, hogy elhozták Harryt a rokonaitól, és most náluk vendégeskedik.
A másikat Hermione írta. Arról érdeklődött, van-e kedvem együtt menni vele és a szüleivel az Abszol-útra. Természetesen igennel válaszoltam.
A következő szerdán útra készen álltam. Miután nagyi rakott nekem egy kis útravalót, csengettek.
A Granger házaspár állt a küszöbön, a következő pillanatban pedig egy energikus hajkupac ugrott a nyakamba. Amíg Hermione szülei a nagyimmal beszéltek, kitárgyaltuk az ez évi tantárgyainkat.
Egész úton járt a szánk, de szerencsére Hermione szüleit ez nem zavarta, sőt, mintha még örültek is volna neki.
Épp a Gringottsba készültünk belépni, mikor Hermione egyszer csak elkezdett kiabálni, ugrándozni és integetni.
– Harry! Harry! Itt vagyunk!
Most már én is észrevettem a szemüveges fiút, nem messze álldogált tőlünk, Hagrid társaságában. Odaszaladtunk hozzájuk.
– Szia Harry! Üdv Hagrid! – köszöntem rájuk.
– Mi történt a szemüvegeddel? – kérdezte Hermione. – Szervusz, Hagrid... Jaj, úgy örülök, hogy újra láthatlak titeket! Jössz a Gringottsba, Harry?
– Igen, amint megtaláltam Weasleyéket.
– Arra nem kell sokáig várnod – vigyorgott Hagrid.
Körülnéztünk. A zsúfolt utcán Ron, Fred, George, Percy és Mr. Weasley szaladtak felénk.
– Harry – zihálta Mr. Weasley. – Reméltük, hogy csak egy rostéllyal tévesztetted el a kijáratot... – Megtörölgette fénylő kopasz kobakját. – Molly se élő, se holt... mindjárt ő is ideér. Szervusztok gyerekek – köszönt nekünk is.
– Hol jöttél ki? – kérdezte Ron Harryt.
– A Zsebpiszok közben – felelte sötéten Hagrid.
– Szuper! – lelkendezett a Fred-George kórus.
– Oda minket sose engednek el – jegyezte meg Ron irigykedve.
– Azt remélem is – morogta Hagrid.
Most Mrs. Weasley is benyargalt a képbe; egyik kezében táskáját lóbálta, a másikban a lányát – Ginny szinte a levegőben úszott mögötte.
YOU ARE READING
Callie
RandomA tizenegy éves Callie Doreen cseppet sem mondható átlagosnak. Egyre érdekesebb dolgok történnek körülötte, amikre nem tud magyarázatot adni. Egy nap azonban felbukkan náluk egy különös kinézetű nő, aki közli vele, hogy felvételt nyert egy olyan isk...
