Callie

73. A harmadik próba

– Dumbledore is úgy gondolja, hogy Tudodki megerősödött? – kérdezte suttogva Ron.

Mindent elmeséltünk Ronnak és Hermionének, amit a merengőben láttunk, és majdnem mindent, amit utána Dumbledore mondott és mutatott nekünk. Harry Siriusról sem feledkezett meg – miután visszatért Dumbledore-tól, első dolga volt megírni és elküldeni egy levelet. Ezen a napon is hosszú ideig maradtunk a klubhelyiségben. Olyan alaposan meghánytuk-vetettük a dolgokat, hogy a végén majd' kidurrant a fejem a temérdek gondolattól, és sokért nem adtam volna, ha én is lecsapolhatnám a felesleget.

Ron a kandallótűzbe bámult.

– És ezek után megbízik Pitonban? – szólt Ron. – Megbízik Pitonban, amikor tudja, hogy halálfaló volt?

– Igen – bólintott Harry.

Hermione tíz perce egy szót sem szólt – csak ült, tenyerébe támasztva homlokát, és a térdét bámulta.

– Rita Vitrol... – szólalt meg végül.

Ron megbotránkozva nézett rá.

– Hogy bírsz még most is azzal a nővel foglalkozni?

– Emlékeztek, mit mondott nekem a Három Seprűben? – kérdezte Hermione a térdétől. "– Olyan dolgokat mesélhetnék neked Bumfoltról, hogy égnek állna tőle a hajad." Most már tudjuk, mire gondolt. Mint újságíró, jelen volt a tárgyaláson, és tudja, hogy Bumfolt a halálfalók besúgója volt. Winky is ezért mondta, hogy Bumfolt gonosz varázsló. Kuport dühítette, hogy Bumfolt megúszta a börtönt, és otthon is beszélt a dologról.

– Na jó, de Bumfolt nem igazi besúgó volt, csak átverték, nem?

Hermione vállat vont. Ron ismét hozzám és Harryhez fordult.

– És Caramel komolyan úgy gondolja, hogy Madame Maxime támadta meg Kuport?

– Igen – felelte Harry. – De szerintem csak azért, mert Kupor a beauxbatons-os kocsi közelében szívódott fel.

– Madame Maxime neve eddig fel sem merült – jegyezte meg tűnődve Ron. – Pedig szinte biztos, hogy óriásivadék, és azt is tudjuk, hogy tagadja...

– Még szép, hogy tagadja – vágta rá élesen Hermione, és végre felpillantott a térdéről. – Emlékezz csak vissza, mi történt, miután Vitrol megírta azt a cikket Hagridról és az anyjáról. Vagy gondolj Caramelra – rögtön Maxime-ot gyanúsítja, csak mert félóriás. Ki akarná önként kitenni magát ilyen előítéleteknek? Ha tudom, hogy ez jár az őszinteségért, az ő helyében én is inkább azt mondanám, hogy hosszú csontjaim vannak.

Hermione az órájára pillantott.

– Te jó ég, elfelejtettünk gyakorolni! Meg akartuk tanulni a hátráltató ártást! Holnap semmiképp nem hagyhatjuk ki az edzést. Indulás az ágyba, Harry, ki kell pihenned magad.

Gondolataimba mélyedve öltöttem magamra a pizsamát. Neville helyzetén gondolkodtam. Úgy tettünk, ahogy Dumbledore kérte: kihagytuk a beszámolóból Neville szüleit. Miközben bemásztam az ágyba, megpróbáltam elképzelni, milyen érzés lenne, ha élne az anyukám, de nem ismerne meg engem. Persze az apám még mindig él. És nagyon is megismer, csak éppen nem érdekli, hogy van egy lánya.

A gondolattól egyszerre lettem dühös és csalódott, így hát elővettem a könyvet, amit Dumbledore-tól kaptam, és gyenge fény mellett elkezdtem olvasgatni.

Éjt nappallá téve tanulnunk kellett volna a vizsgáinkra – melyeket még a harmadik próba előtt kellett letennünk –, mégis Harry felkészítésére fordítottuk időnk és energiánk java részét.