Callie

62. Éjszakai találkozók

Harry!

El kell mondanom neked néhány dolgot, amit levélben nem tudok megírni – túl nagy a veszélye annak, hogy illetéktelenek is elolvassák. Beszélnünk kell személyesen, négyszemközt. Tudod úgy intézni, hogy egyedül legyél a Griffendél-toronyban, a kandallónál, november 22-én éjjel egy órakor? Ha valaki, én tisztában vagyok vele, hogy tudsz vigyázni magadra, s amíg Dumbledore és Mordon ott vannak melletted, addig nem eshet bántódásod – valaki ugyanis ellened tör, és nem válogat az eszközökben. Dumbledore orra előtt benevezni téged arra a tusára merész és mesteri húzás volt. Tartsd nyitva a szemed, Harry! A továbbiakban is tájékoztass, ha valami szokatlan történik. A november 22-iki dologgal kapcsolatban sürgős választ várok. Sirius

Miután elolvastam Sirius levelét próbáltam leplezni a csalódottságomat. Tudod úgy intézni, hogy egyedül legyél? Egyedül. Csak Harry, senki más.

Harry megírta hát Siriusnak, hogy a mondott időpontban várni fogja a klubhelyiség kandallójánál, aztán összedugtuk a fejünket, és több tervet is kidolgoztunk arra, hogyan fogjuk eltávolítani az esetleg arra tévedőket a kérdéses éjszakán. Eltökéltük, hogy legvégső esetben akár trágyagránátokat is bevetünk – bár ezt szerettem volna elkerülni, mert tudtam, hogy akkor Frics elevenen megnyúz bennünket.

Időközben Harry kastélybeli élete még keservesebbre fordult. A Reggeli Próféta lehozta Rita Vitrol cikkét, ami szinte csak a címében említette a Trimágus Tusát, egyébként Harry kiszínezett életrajza volt. A címoldal nagy részét Harry egész alakos képe foglalta el. Maga az írás (ami a második, a hatodik és a hetedik oldalon is folytatódott) teljes egészében Harryről szólt – a beauxbatons-os és a durmstrangos bajnok (hibásan írt) neve csak az utolsó sorban szerepelt, Cedricről pedig említés sem esett.

A cikk tíz napja jelent meg, Rita Vitrol pedig olyan mondatokat adott a fiú szájába, amiket legjobb tudomásom szerint soha életében nem ejtene ki. Nem elég, hogy hosszú és csöpögős mondatokká változtatta őket, de még másokat is meginterjúvolt Harryről.

A Roxfortban Harry végre szerető társakra talált. Bizalmas barátja, Colin Creevey szerint Harry szabadideje nagy részét Callie Doreen és Hermione Granger társaságában tölti, akik elragadóan csinosak, és – Harryhez hasonlóan – az iskola éltanulói közé tartoznak.

A cikk megjelenése pillanatától fogva gúnyos idézgetések forrása és gonosz kommentárok tárgya volt – elsősorban a mardekárosok körében.

– Nem kérsz egy zsepit, Potter? Hátha elbőgöd magad átváltoztatástanon...

– Mióta tartozol az iskola éltanulói közé, Potter? Vagy talán alapítottatok egy külön iskolát Longbottommal?

– Csoda, hogy Doreennek Harryre is jut ideje. Amennyire szereti a társaságot... 

Én már nem is csodálkoztam a gonoszkodó megjegyzéseken, mert már megszoktam, de Hermione is megkapta a maga részét.

– Elragadóan csinos? Ő? – sivította Pansy Parkinson, mikor először találkozott Hermionével Rita cikkének megjelenése után. – Mihez, egy mókushoz képest?

– Ne törődj velük! – mondta méltóságteljesen Hermione, azzal felszegte fejét, és úgy sétált el a vihorászó mardekáros lányok mellett, mintha ott se volnának. – Ereszd el a füled mellett, Harry.

Rita cikke szemlátomást megerősítette Ront abban a hitében, hogy Harry élvezi a nagy felhajtást, amit körülötte csapnak. Hermione mindkettőjükre dühös volt. Felváltva győzködte őket, hogy beszéljék meg végre a dolgot, de Harry hajthatatlan volt; azt mondta, csak akkor áll szóba Ronnal, ha az beismeri, hogy ő, Harry nem dobta bele a nevét a Tűz Serlegébe, és bocsánatot kér, amiért hazugnak nevezte őt.