A szerencsétlen események sora már a reggelinél elkezdődött. Az elvarázsolt (ma felhős és szürke) mennyezet alatt elnyúló négy hosszú asztalon hegyekben állt a zabkása, halmokban hevert a pirítós, de volt ott sózott hering, rántotta, tükörtojás és sült császárhús is. Leültem Hermione mellé, aki evés közben is a Véres napok Vámpírföldönt bújta, a nyitott könyvet a tejeskancsónak támasztva. Minden lelkesedés nélkül köszöntötte Harryt én Ront, amiből rájöttem, hogy még mindig neheztel az autós kaland miatt.
– Mindjárt megjön a posta – jelentette ki Neville. – Remélem, nagyi utánam küldi, amit otthon felejtettem.
Épphogy csak hozzáláttam a zabkásámhoz, mikor viharos suhogás támadt a teremben, és vagy száz bagoly tűnt fel a borús mennyezet alatt. Hamarosan levél- és csomageső hullott a reggeliző diákokra. Sajnos nekem is érkezett egy levél, Neville egy nehéz, formátlan csomagot kapott a fejére, a következő pillanatban pedig valami nagy és szürke csapódott be Hermione bögréjébe, tejjel és tollakkal szórva tele a közelben ülőket.
– Errol! – kiáltotta Ron, és a lábánál fogva kihúzta a bögréből a csöpögő baglyot. Errol ájultan hanyatlott az asztalra, még mindig csőrében tartva az ázott, piros borítékot, amit hozott.
– Úristen – sápadt el Ron.
– Ne félj, nem múlt ki – nyugtatta meg Hermione, és ujja hegyével megbökte a madarat.
– Nem rá mondtam, hanem erre.
Ron a piros borítékra mutatott. Nem láttam rajta semmi különöset, de Ron és Neville úgy néztek a levélre, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna.
– Mi a baj vele? – kérdezte Harry.
– Küldött... küldött nekem egy rivallót – nyögte Ron.
– Jobb, ha kinyitod, Ron – suttogta borzongva Neville. – Ha nem teszed meg, még rosszabbul jársz. Egyszer kaptam egyet nagyitól, de nem törődtem vele, és... – itt nyelt egyet – borzalmas volt.
– Mi az a rivalló? – érdeklődött Harry.
Ron azonban nem figyelt rá; a levélre meredt, ami most füstölni kezdett a négy sarkánál.
– Nyisd ki – unszolta Neville. – Pár perc alatt túl vagy rajta.
Ron reszkető kézzel kivette a piros borítékot Errol csőréből, és óvatosan kinyitotta. Neville a fülére szorította kezét, s nemsokára azt is megtudtam, miért. Egy pillanatig azt hittem, a levél tényleg felrobbant: olyan hangorkán töltötte be a termet, hogy a mennyezetről peregni kezdett a vakolat.
– ...ELLOPNI A KOCSIT, AZON SE CSODÁLKOZTAM VOLNA, HA KICSAPNAK, KERÜLJ CSAK A KEZEIM KÖZÉ, ESZEDBE SE JUTOTT, HOGY APÁD ÉS ÉN MIT ÉLTÜNK ÁT, AMIKOR MEGLÁTTUK, HOGY ELTŰNT...
Mrs. Weasley százszorosára felhangosított szóáradatától táncolni kezdtek a tányérok az asztalon. A teremben tartózkodó diákok kíváncsian forgolódtak, hogy lássák, ki kapta a rivallót. Ron olyan mélyre csúszott le a székében, hogy csak bíborvörös homloka látszott ki az asztal lapja fölött.
– ...AZ ÉJJEL ÉRKEZETT DUMBLEDORE LEVELE, AZT HITTEM, APÁD BELEHAL A SZÉGYENBE, NEM AZÉRT NEVELTÜNK FEL, HOGY ILYENEKET CSINÁLJ, MEG IS HALHATTÁL VOLNA, VESZÉLYBE SODORTAD HARRYT ÉS CALLIE-T IS! A NAGYMAMÁD MAJDNEM SZÍVROHAMOT KAPOTT KISASSZONY...
Lejebb csúsztam a székemen. Sejtettem, hogy én is meg leszek említve. Mrs. Weasley nem is különbözött annyira nagyitól.
– ...EGYSZERŰEN GYALÁZATOS, APÁDAT FELELŐSSÉGRE VONJÁK A MUNKAHELYÉN, AZ EGÉSZ A TE HIBÁD, HA MÉG EGYSZER EGY ROSSZ SZÓT HALLOK RÓLAD, AZONNAL HAZAHOZUNK!
YOU ARE READING
Callie
RandomA tizenegy éves Callie Doreen cseppet sem mondható átlagosnak. Egyre érdekesebb dolgok történnek körülötte, amikre nem tud magyarázatot adni. Egy nap azonban felbukkan náluk egy különös kinézetű nő, aki közli vele, hogy felvételt nyert egy olyan isk...
