Callie

40. Az ítélet

Úgy tűnt, még az időjárás is velünk ünnepel: a június közeledtével korai kánikula köszöntött be, és semmi máshoz nem volt kedvem, csak sétálgatni a parkban, egy nagy üvegből jégbe hűtött töklevet iszogatni, esetleg lejátszani egy-egy köpkőmeccset, vagy épp nézegetni a tó felszínén lustán lebegő óriáspolipot.

Ezek közül azonban semmit nem tehettem meg. Damoklész kardjaként lebegett a fejünk fölött a közelgő vizsgaidőszak, így parkbéli lustálkodás helyett a kastély ódon falai között kuksoltam, és erőnek erejével igyekeztem ellenállni az ablakokon betóduló nyári illatár csalogató kísértésének. Csodák csodájára, néha még Fredet és George-ot is magoláson lehetett kapni, tanulniuk kellett az R. B. F. (Rendes Bűbájos Fokozat) vizsgáikra. Percy a Roxfort kínálta legmagasabb szintű vizsgát, a RAVASZ-t (Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlatot) készült letenni. Mivel a Mágiaügyi Minisztériumban szeretett volna álláshoz jutni, színjelessel kellett diplomáznia. A vizsgadrukk ingerlékennyé tette, így súlyos büntetésre számíthatott az, aki esténként a klubhelyiségben hangoskodni merészelt. Mi Hermionével azonban Percynél is jobban izgultunk a vizsgák miatt.

– Figyeljetek csak – fogott bele óvatosan Ron. – Mondjátok csak... biztos, hogy így gondoltátok ezt a beosztást? – vizsgálta Harryvel az előttünk álló táblázatot.

HÉTFŐ
9 óra - Számmisztika
9 óra - Átváltoztatástan
Ebéd
13 óra - Bűbájtan
13 óra – Rúnaismeret

– Mi van? – reccsent rá Hermione, majd kezébe vette a táblázatot, és gyorsan átolvasta. – Igen, persze, pontosan így gondoltuk.

– Ha megkérdezem, hogyan akartok egyszerre két vizsgát letenni, számíthatok válaszra? – érdeklődött Harry.

– Nem – feleltem tömören. – Nem láttátok valahol a számmisztika könyvemet?

– Dehogynem, kölcsönvettem könnyű esti olvasmánynak – morogta maga elé Ron. Kotorászni kezdtem a pergamenkupacok között, de ekkor szárnycsattogás ütötte meg a fülünket. Hedvig röppent be a nyitott ablakon, csőrében egy lepecsételt levéllel.

– Hagridtól jött – állapította meg Harry, miközben feltörte a pecsétet. – Azt írja, hogy... hatodikára tűzték ki Csikócsőr újabb tárgyalását.

– Azon a napon lesz az utolsó vizsgánk – jegyezte meg Hermione.

– Itt tartják a Roxfortban – folytatta a levél ismertetését Harry. – Leküldenek valakit a minisztériumból... és lejön egy hóhér.

Döbbenten kaptam fel a fejem.

– Rögtön egy hóhért is küldenek a tárgyalásra? De hisz ez olyan, mintha már előre döntöttek volna!

– Pontosan olyan – bólintott sötéten Harry.

– Ez nem igazság! – háborgott Ron. – Akkor minek rágtam magam végig azon a sok unalmas könyvön? Ezt nem tehetik!

Draco, aki az elvesztett kviddicsdöntő után egy ideig feltűnően visszahúzódó volt, az utóbbi napokban ismét megtalálta a hangját. Kaján megjegyzései mind arról szóltak, hogy elintézettnek tekinti a hippogriff ügyét, és roppant elégedett saját intrikusi teljesítményével. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem kereshettük fel Hagridot a kunyhójában, mivel a szigorított biztonsági előírások továbbra is érvényben voltak.

A vizsgahét kezdetével szokatlan csend borult a kastélyra. Hétfőn számmisztikával kezdtünk, amit nem találtam olyan nehéznek, bár Hermione így is fennhangon panaszkodott, hogy valamit biztos elrontott.