Callie

35. Különös ajándékok

Egész vacsora alatt aggódó pillantásokat vetettünk Harryre. Nem hozhattuk szóba a hallottakat, mert Percy ott ült a közelünkben. Mikor aztán felmentünk a Griffendél-toronyba, ott találtuk Fredet és George-ot, akik a téli szünet örömére fél tucat trágyagránátot robbantottak fel a zsúfolt klubhelyiségben. Harry egyenesen a csigalépcső felé vette az irányt. 

Másnap reggel lementem a klubhelyiségbe. Nem sokkal később felbukkant Ron, Hermione és Csámpás is.

Hermione és én kiraktuk a könyveinket az asztalokra, és nekikezdtünk a tanulásnak. Harry dél körül csatlakozott hozzánk.

– Hol vannak a többiek? – csodálkozott.

– Elutaztak! – felelte Ron, és gyanakvó pillantást vetett barátjára. – Ha nem tudnád, elkezdődött a téli szünet. Mellesleg mindjárt dél van. Most akartam felmenni, hogy felébresszelek.

Harry lehuppant a kandalló előtti karosszékbe, és kinézett az ablakon. Csámpás úgy nyúlt el a lábánál, mint egy vörös csergeszőnyeg.

– Tényleg elég rosszul nézel ki – jegyezte meg aggódó arccal Hermione.

– Pedig jól vagyok.

– Figyelj, Harry... – Gyors pillantást váltottam a többiekkel. – Tudom, hogy nagyon felkavart, amit tegnap hallottunk. De ez nem ok arra, hogy butaságot csinálj.

– Milyen butaságot?

– Mondjuk, hogy elkezded keresni Blacket – felelte élesen Ron

Harry hallgatott.

– Ugye nem akarod megkeresni? – kérdezte Hermione.

– Black nem ér annyit, hogy meghalj miatta – tette hozzá Ron.

Harry szomorúan nézett ránk.

– Tudjátok, mit látok és hallok, valahányszor egy dementor a közelembe jön?

Hermione és Ron a fejüket rázták.

– Hallom, ahogy az anyám sikoltozik és könyörög Voldemortnak. Ha nektek kellene ilyet végighallgatnotok, ti se felejtenétek el egyhamar. És ha megtudnátok, hogy egy olyan ember, akit a szüleitek a barátjuknak hittek, elárulta őket és rájuk uszította Voldemortot...

– Akkor sem tehetsz semmit! – csattant fel Hermione. – A dementorok majd elfogják Blacket, és visszaviszik Azkabanba, ahová való!

– Hallottátok, mit mondott Caramel. Blackre nincs olyan hatással Azkaban, mint a többi emberre. Neki ez nem büntetés.

– Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte nyugtalanul Ron. – Talán... talán meg akarod ölni Blacket?

– Miket beszélsz!? – kiáltottam fel rémültem. – Harry senkit nem akar megölni! Ugye, Harry?

Harry nem válaszolt.

– Malfoy tudja – szólalt meg hirtelen. – Emlékeztek, mit mondott nekem bájitaltanórán? Én a helyedben bosszút állnék. Magam kapnám el Blacket.

– Malfoy tanácsát akarod megfogadni a miénk helyett!? – fakadt ki Ron. – Tudod, mit küldtek el Pettigrew anyjának, miután Black végzett a fiával? Apa elmesélte nekem – a Bűbáj-rend arany fokozatát és Pettigrew ujját egy dobozban. Az volt a legnagyobb darab, ami egyben maradt belőle. Black dühöngő őrült, Harry. Nagyon veszélyes...

Harry azonban nem figyelt rá. 

– Az apja mondhatta el Malfoynak – folytatta makacsul. – Az öreg Malfoy Voldemort bizalmasa volt...