Callie

49. Zsupszkulcs

Mikor Mrs. Weasley felébresztett, úgy éreztem, öt perc sem telt el azóta, hogy álomra hajtottam a fejem.

– Ideje felkelned, Callie drágám – suttogta, majd továbbindult Ginny fekhelye felé.

Hermione már fent ült az ágyban, de úgy nézett ki, mint aki még mindig alszik.

Szerencsére nekem nem okozott problémát a korán kelés, ugyanis tartva magam a fogadalmamhoz, pár naponta elmentem futni, ahhoz pedig elég korán kellett felkelnem.

Ahogy Mrs Weasley kilépett az ajtón, Ginny újra elterült az ágyon, és magára húzta a takarót.

– Nehogy visszaaludj – huppantam mellé, és lerántottam róla a takarót, mire egy ideges mormolást kaptam válaszul.

Lassan, de végül sikeresen lebaktattunk a konyhába.

– Miért kellett ilyen korán felkelnünk? – nyafogta Ginny, miközben szemét dörzsölgetve lehuppant egy szabad székre.

– Mert sétálnunk kell egy kicsit – felelte Mr. Weasley.

Harry csodálkozva nézett rá.

– Sétálnunk? Csak nem gyalog megyünk a meccsre?

– Ugyan, dehogy, akkor soha nem érnénk oda – mosolygott Mr. Weasley. – Tényleg csak egy rövid sétáról van szó. Tudod, Harry, a sok varázsló gyűlik össze egy helyen, fokozottan fennáll annak a veszélye, hogy a muglik észrevesznek minket. Egyébként is óvatosnak kell lennünk, bárhova utazunk, de most, hogy a Világkupára...

– George! – csattant fel váratlanul Mrs Weasley.

Valamennyien összerezzentünk.

– Tessék – nézett fel a megszólított gyanúsan ártatlan képpel.

– Mi van a zsebedben?

– Semmi!

– Ne hazudj!

Mrs Weasley George zsebére szegezte pálcáját, és így szólt: – Invito!

George zsebéből számos apró, élénk színű tárgy röppent ki; utánuk kapott, de nem volt elég fürge, és zsebének tartalma az utolsó darabig Mrs Weasley kinyújtott tenyerén landolt.

– Megmondtam, hogy tüntessétek el ezeket! – dühöngött Mrs Weasley, felmutatva a tárgyi bizonyítékokat, melyek egyértelműen nyelvnyújtó nyalánkságok voltak. – Megmondtam, hogy semmisítsétek meg őket az utolsó darabig! Gyerünk, ürítsétek ki a zsebeiteket! Mind a ketten!

Kínos jelenet bontakozott ki a konyhában. Kiderült, hogy az ikrek tekintélyes mennyiségű nyalánkságot szándékoztak kicsempészni a házból. Anyjuk begyűjtőbűbáj azonban valamennyit előcsalogatta.

– Invito! Invito! Invito! – harsogta Mrs Weasley, mire cukorkák tucatjai röppentek ki a legkülönbözőbb rejtekhelyekről – többek között George dzsekijének bélése alól és Fred farmernadrágjának felhajtásából. És persze az én zsebeimből is.

– Callie! – szörnyülködött Mrs Weasley. – Hát már te is?

Lesütöttem a szemem, Ginny pedig próbálta visszafojtani a nevetését.

– Fél évig dolgoztunk ezen a találmányon! – kiabálta elkeseredetten Fred, miután anyja könyörtelenül megsemmisítette az elkobzott nyalánkságkészletet.

– Hasznosabban is tölthettétek volna azt a fél évet! – vágott vissza Mrs Weasley. – Akkor talán le tudtatok volna tenni még néhány RBF-et!